V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1911

Afrika utolsó független állama

gyón közel áll déli Arábia himjarita nyelvjárásához. A rendszerint eucalyptus-ligetekben épült kerek templomokban őrzik a szentséget, a frigyládát. A templom körül van a széles folyosó, amelyen a hívők végzik ájtatosságukat, míg a Jeruzsálemben felszentelt rózsafüzérrel, rikító színű turbánnal és fehér ruhával ékesített pap bemutatja az áldozatot. A papságnak igen nagy a befolyása a népre. Az egyház feje, az abuna, Gondárban székel; őt a kairói kopt pátriárka szenteli fel. Az abuna koronázza meg a császárt és szenteli fel a papokat; a tömérdek kolduló barát feje az itcsege, a Debra-Lőbönosz nevű kolostor elöljárója. Kolostorban nevelik a debterákat, az írástudókat, ezek sorából kerülnek ki az országos ügyek íródéákjai és a nép nevelői, a tanítók. Ok azonban már nem tartoznak szorosan a papi osztályba. A nép színleg igen jámbor, tömérdek sok az ünnep- és böjti napja. Egyes utazók azt mondják, hogy az abessziniai nép igen tunya természetű, kivált a férfiak, míg a nők igen serény munkások és még testalkatuk szépségére nézve is a férfiakat felülmúlják. A negus alattvalójának leghőbb vágya az aranyozott paizs elnyerése; ez: aféle rendjeles kitüntetés, úgyszintén a fekete párducbőr, mely nemességet kölcsönöz a tulajdonosának. Továbbá kitüntetés még a selyemköntös adományozása, a bátorság és katonai erény jutalma pedig oroszlánbőr. Az abessziniai uralkodó, a ,,negus negest za Aitiopija“, mert ez a pecsétjének körírása, korlátlan hatalommal uralkodik. De csak Theodorosz (Tódor) óta, mert azelőtt, az árnyékcsászárok alatt, akik Gondarban székeltek Amhará tartományban, a királyi kastélyban, agimp-ben,adecsákvagy dajászmacsok — hercegek, helytartók — voltak az igazi urak az egyes tartományokban. Volt olyan four, aki egészen függetlenül élt és uralkodott, rasz-nak (főnök, fejedelem) címez- tette magát és nem igen törődött a gondari uralkodóval. A decsák alatt állottak a kerületi főnökök, sum, míg az országúi nácsot a „lika“ képviselte. Ma ez mind megszűnt, a centralizáció keresztülvitelével a raszok, decsák és az aito-k (előkelő férfi) a negus udvarnépét alkotják. Az abessziniai császár országát Manghestae Szjopiának, népét pedig sztjop-