VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1920

I. Ünnepi gondolatok

4

garasonként; épülete ma is szerényen húzódik meg egyéb iskola- testvérei között. Ez az iskola most is a szegények, a dolgozók iskolája. A Pál-utcai fiúk és társaik kinőttek a mesteremberek apró műhelyeiből, de nem igen kívánkoztak a fórumra, a rostrumra; ám ott vannak mindenfelé, ahol a tisztes polgári munka gyümölcsei érlelődnek : hivatalokban, gyárakban, ipari és kereskedelmi üzemekben, az iskolákban, a művészetek terén, ahol csöndes és fegyelmezett fáradozás folyik, komoly tudás és szakértelem termei zajtalan, de annál áldásosabb sikereket . . .

Szegényes, dísztelen falak között ünnepeljük ezt az évfordulót is, de nem panaszkodunk miatta. A mi ünnepünk nem lehet fényes, mikor Magyarország gyászban és romokban hever és nincsen fény és pompa, mely el tudná velünk feledtetni, hogy ezt a házat egykor a nagy, szabad, virágzó magyarságért emelték s ime, a szent álom szertefoszlott és ma szerencsétlenebb, megalázottabb nemzet nincsen a magyarnál. Mi nem adhatjuk át lelkünket a visszaemlékezés gyönyörének és nem beszélhetünk elődeink erényeiről és áldozatairól anélkül, hogy eszünkbe ne jutna, hogy az a nemzet, amelyért fáradoztak, amelyről azt hitték, hogy büszkén, dicsőségesen fog állani időtlen időkig: páriájává lett a világnak és fiai nem gondolhatnak nyomorúságukra, hogy a gyalázat fájdalma ne fojtogatná torkukat, mivel a népek önmaguk szerencséjüknek kovácsai és veszedelmükért elsősorban önmagukat kell okolniok.

Mégis ne legyen ez a nap keserűségek napja, hanem a fölemelkedésé. A múltat semmi sem teheti meg nem történtté; de mint embereknek tudnunk kell, hogy sorsunk gyarlóságunknál fogva örökös bukdácsolás, és hivatásunk sírig tartó küzdelem a tespedés, a kétségbeesés démonai ellen. A jövő, a siker bizonytalan; de a világon semmi sem bizonyosabb számunkra a kötelességnél, hogy meg ne szűnjünk a jónak gyakorlásától. A bölcsesség nem kápráztathat senkit biztos reményekkel, hogy az összeomlott ház föl fog kelni romjaiból; de kiáltva kiált: mindent, de mindent el kell követnie mindenkinek, hogy újra felépüljön és jobban épüljön, mint ahogyan az elődök megépítették. A magyar nemzetnek le kell vonnia a múlt tanulságait. Mi nem járhatunk többé azon az úton, amelyen eleink jártak, és meg kell szabadulnunk az ő hibáiktól. Magyarország boldogtalan földjén meg kell ismétlődnie Izrael fiai példájának, akik évtizedeken át bolyongnak a kietlenben, míg a régi nemzedék kihal és új támad helyébe; új nemzedéknek kell támadnia, jobbnak, értékesebbnek, tisztábbnak, mint apái voltak, mivel valami nagyobbra, maradandóbbra csupán tiszta, értékes nemzedékek lehetnek hivatva.

Az emberek látják, érzik a jelen nyomorát és kutatva keresgélik az orvoslás módjait. Tervek és elméletek születnek; de az élet rendszerint túljár a tudósok és politikusok leleményén: a legszebb rendszabályokat meddőségre kárhoztatja az a körülmény, hogy az emberek furfangosságával és fogyatkozásaival kerülnek