VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1915
Horváth Cyrill: A Krisztina-legendáról
10 ahol15 * a palermói székesegyház XIV. századbeli lectionariumából ép a magyar legenda tekintetében értékes anyag van közölve. A kéziratban maradt hagyomány jegyzéke megtalálható a Bibliotheca Hagiographica Latina köteteiben"1 és a hozzáférhetők közül külön meg lehet említeni a brüsszeli kir. könyvtár 98—100. számú hártya-kódexének XIII. sz. kéztől leírt passióját,17 melynek fotogr. másolata e sorok írójának birtokában van . . . . . . Kérdés, milyen helyet foglal el mindeme szövegek között a magyar Krisztina-kódexé? A felelet egyszerű: a magyar szöveg abból a csoportból való, melyet az orvietói, a brüsszeli változat képvisel és amelyhez — mint látszik — a B o g 1 i n o- féle lectiók forrása is tartozott. Ámde csupán közéjük való, csupán nagyon közel áll hozzájuk: mindenben egyikkel sem vág össze és egyiknek sem lehet fordítása. A mű elején olvasható etimológia (CR is t'i na mondathatik oly mintha krism aval kenetetet) csupán a Legenda Aureában fordul elő; másutt elelmarad egy és más, ami amazokban megvan: végre hellyel- közzel hol egyik, hol másik változathoz hajlik jobban az elbeszélés, az előadás. Másfelől azonban meg kell jegyezni, hogy a kódexnek alig van egv-két jelentéktelen helye, amelynek mását az ismert variánsokban megtalálni ne lehetne. Ez a körülmény ugyanis világos bizonyítéka, hogy a magyar Krisztina-legenda nem lehet egyéb fordításnál. Lévai azt mondja a könyvecskéről, hogy „ditséretre méltó benne az írónak hűsége“.18 Csakhogy Révai alig ismerte az eredetit, következéskép megjegyzése valószínűleg nem a fordításra, hanem ennek másolatára vonatkozik, jelesül arra a körülményre, hogy a másoló a lemásolt írás sajátságait gondosan megtartotta. Bizonyos azonban, hogy a fordító igyekezett lehetőleg az eredeti nyomán járni és teljességgel ártatlan mindama szerkezeti fogyatkozásokban, melyek a legenda értékét csökkentik és (az egy Liberiana- szöveg kivételével) a deák variánsokban egytől-egyik megtalálhatók. A magyarban ugyanis csupán egyes kifejezések körül esik hiba, és akkor sem mindig a fordító deákságának fogyatékossága, hanem részbn valószínűleg a tóle használt kéziratnak fogyatkozásai következtében. Már volt róla szó, hogy a magyar Krisztina-vita Jovis és A poll in es istenről beszél; ilyen az is, hogy VII. Kai. A u g u s t i19 nála annyi, mint „Kys azzon hovanak heted napja“. Per misericordes deos, quianisi dixeris m i h i, b e s t i i s ferocissimis membra t ua d ab o: „Ha az irgalmas isten eketh meg nem mon15 Pag. 164—170. . 1(1 Tom. 1. (Bruxelles, 1898.) pag. 264—5. b, c, e, f, h. S u p p 1. ed. alt. pag. 74—75. 17 Föl. 97r—99.v Vö. Anal. Boll. tom. Vili. p. 264. no. 14. 18 Révai Miklós magyar nyelvi és irodalmi kézikönyve Bpest, 1912. 6. 1H Julius 26.
