VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1915
Horváth Cyrill: A Krisztina-legendáról
11 dandod en nekem: Kegyetlen es vad bestyeknek adlak te- gedeth.“ — Ismét: s i n verő n o 1 u e r i s, q u a e t i b i j u- bentur a me, per invictos et misericordes die o s, pessima judicia tibi applicabo: „Ha kedéglen nem akarandod azokath kyk the neked en tőllem parancholtatnak: hath én az győzhetetlen es irgalmas Isteneknek m i a 11 h a zörnyőséges gonoz Ítéleteket tulajdonytok teneked.“ — Q u i d i g n a t u s es me a c c i p e r e huné p a- nem i ncorrnptionis: ky meltolkodal en tőllem el venny az meg rothadatlanságnak kenereth. — Statim chorus angelorum suscep it earn: legottan fogadd ötét Angoloknak serege (e h. felfogta.) — Quia dignatus es me ab omni imped Tin e n t o corporis mei liberare: mert meltolkottal engemet meg zabaditany testemnek minden vezedelmetől. — Ex hoc non tibi pa ream; es azt te neked nem tűröm. Néhány hibát és furcsaságot a forrás-szöveg rossz olvasása okozott. A magyar kódex a vértanút mindjárt a legenda elején valami Splendeus newő nemzetségből származtatja, holott a deák szöveg szerint „erat .. spem dei habens in cusdiendo virginitatem“. Utóbb Krisztinát Urbánus azért nem akarja férjhez adni, hogy szüzességben maradhasson „az S id oknak tiztelesseknek okáérth“, azaz, mint a Leg. Aurea mondja: „u t in deorum cultu maneret“. — Hasonló természetű botlások a következők is: es meg jeg'ezy uala ő zyueben: etnutabatin corde suo. — Mostan meg mondám: fertelmes urban es f e r e g n e k mez aro sa, m e r t h az en atám xpus: Non tibi dixi immunde Urbane, carnifex, vermis, quia pater meus est Christus etc. — Vram isten menyey oriios: lelky zemeknek sebeit tudom es e smerem, mert nem hacz el engemeth: Domine deus coelestis, medice vulnerum o c c u lt o r u m, scio et cognosco, quod non me derelinquis. — hog1 te az my baratynknak nemzetségéből vag‘: quia de ge- nere aniciorum es. — Julianus, chodalatos es ördögnek rézese: Juliane, m i s e r a b i 1 i s et particeps diaboli. Egyébiránt a fordítás nem rosszabb a kódex-fordítások átlagánál. Az Érdy szövegeiben aránylag több és erősebb a magyarosság, de viszont a karthauzi bátrabban is bánt forrásaival. A Krisztina-legenda fordítója lehetőleg ragaszkodik eredetijének szavaihoz és mondatfüzéseihez s így érthető, hogy nyelvében igen gyakori a latinizmus; ám egyúttal hasznát is látja félénk tartózkodásának, mivel stílusa a deák szöveghez való igazodás következtében általqn ritmikus tagolódású lett és a fület rendszerint elég kellemesen érdekli. III. A következő lapok összefoglalják azokat a deák szövegeket, melyekkel — közvetlen forrás híján — a magyar fordítás nyomon kísérhető. Az 1. sz. alatti etymologia a Legenda Aure á-ból van kiszakítva; a 2. sz. mindvégig az orvietói variáns, melyhez a magyar szöveg eltéréseinek megértetésére egyéb változatoknak töredékei csatlakoznak.
