VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1914
Horváth Cyrill: Három "középkori" versezet
6 ének egy részével ; mi több, Székel Turóczitól kölcsönözte az igéket annak a körülménynek kifejezésére is, hogy a választáskor a gyermekek „feljárván az utczán, kiáltják vala“ mon- dókájokat. A két hely tehát okvetlen kapcsolatban van egymással ; más szóval : Székel Turóczi után írta meg a maga tudósítását. A két reiatio között azonban eltérések is vannak. Székel Estván szerint a nótát „kiáltják vala.“ Ez a szó mint fordítás semmit sem nyom a latban ; ám az a körülmény, hogy a tömeg Turóczi szerint „loqueretur et alta voce clamaret,“ már számottevő' adatnak látszik. Ha ugyanis a sokaság „beszélt“ és „kiabált,“ aligha lehet arra gondolni, hogy a tudósítás dalról, énekről szól, mivel Turóczi az éneklést sohasem jelöli a loquor igével, sőt az utóbbinak „beszélek“ értelmét a Kont- ról írt fejezetben a dalolástól igen élesen megkülönbözteti. (Quem . . . nostrum nevűm . . . nedűm loquitur, verum et resonanti lyra canit.) Azonban akad egyéb megjegyezni való is. Szilády szerint az az idézet, amelyet Turóczi a sokaság ajkára ád, az éneknek „fordítása“ ; Tolnai A. szerint pedig „a vers első négy sora csakugyan nem mond egyebet, mint Turóczi sorai.“ Csakhogy egyik állítás sem mondható pontosnak. A két szöveg valóban igen közel áll egymáshoz, azonban lényeges különbség is van közöttük. Turóczinál azt mondogatják és kiabálják : „Mátyást akarjuk királyunknak ! Isten őt választotta oltalmunkra, mi is őt válasszuk /“ Székelnél ellenben már megtörtént a választás, a sokaság a nótában örvend, hogy kívánsága teljesült. * Világos, ez az eltérés méltó a figyelemre. Az a körülmény ugyanis, hogy az ének értelme nem azonos a Turóczi-féle tudósításéval, azt bizonyítja, hogy Turóczi a dalt nem ismerte ; más szóval: a versezet nem 1459-ből való, mint Székel beszéli, hanem későbbi eredetű. Hogy mely időbeli? — megmondja a Turóczi és Székel kapcsolata. Bizonyos, hogy az örvendező rigmus a Turóczi-féle tudósítás idézetéből van faragva, tehát Turóczi krónikájának megjelenése (1485—1488.) előtt nem készülhetett. Ámde mivel nemcsak a vers anyaga származott Turócziból, hanem a „keret“ is, amelybe az ének be van illesztve : szinte bizonyos, hogy a dalnak szerzője ugyanaz az ember volt, aki Turócziból a „keret“ anyagát is kiragadta : benczédi Székel Estván a XVI. században. 2. 1771-ben, mikor a Szent Jobb Raguzából hazakerült, Bécsben, Trattner Tamás János betűivel ilyen című nyomtatvány látott napvilágot : „Rövid tudósítás ájtatos imádsággal és enekkel-egyiitt, Szent Istvánnak Magyar-ország első apostoli
