VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1914

Horváth Cyrill: Három "középkori" versezet

7

királyánák ditsősséges Jobb-kezérül: Melyet Fölséges, és Apostoli Királynő Aszszonyunknak különös buzgosaga Ráguzából Hazánkba viszsza-hozott és Budán az Udvari Templomban közönséges tiszteletre ki-tett.“ A nyomtatvány egyebek közt egy 22 vers-szakos éneket tartalmaz, melyről annak idején azt tartották, hogy Faludi Ferenc szerzeménye.

Bartalis Antal Notitia Parochiae Jegenyensis (Claudiopoli 1794.) c. munkája 122. lapján hibáztatja ezt a véleményt. „Possidemus“, írja, „Orationem et Cantilenam de Inventione dextrae S. Regis Stephani idiomate Vngarico Norinbergae Anno MCCCCLXXXIV. editam. Oratio ea est, quae latiné hac die dicitur. Cantilena sic incipit:

0 deucheoseeges zenth iob keez mel’et magiar ohaitua neez draga genche neepeunknec, nag’ eoreome ziueunknec, etc.

Perperam itaque tribuitur Cantilena haec Cl. Yiro Soc. Jesv, Sacerdoti Francisco Falndi Anno MDCCIV. nato“. A megjegyzés akkor nem támasztott visszhangot. A közfigyelem csak a következő század elején, Schedius Lajos figyelmeztetésére (Zeitschrift von und für Ungarn. I. k. 220. 1.) fordult a négy sor felé ; Révai, Pápay Sámuel, Horvát István elfogadta a nürnbergi emléket „első magyar nyomtatványának; magának a 22 vers-szakos éneknek egy 13 strophás változata (Dicsőséges áldott jobb kéz!) bejutott a Kájoni-főle énekeskönyv 1805-iki kiadásába (277. 1.), teljes, sőt 2 vers-szakkal bővült szövege pedig újabb és újabb kiadásokban jelent meg a nép számára.

Toldy Ferenc szintén elfogadhatónak ítélte Bartalis állítását. A milkói püspök, Mihály, aki akkor sede vacante az esztergomi érsekség vicariusa volt, 1484-ben Nürnbergben, Koburgernél, nemcsak breviáriumot nyomatott az érseki megye számára, hanem miséskönyvet is, melyben a szent jog miséje először találtatik. „Mily könnyű volt tehát néki a Szent István- féle imát és éneket is ugyanakkor és ott, egy füst alatt kinyomatni? mire is a szent jog egyházi ünnepének (máj. 30.) épen az esztergomi megyében ünnepeltetése adhatott alkalmat, mint azt valamennyi esztergomi missale és breviárium, még pedig különösen 1424-en innen egész 1560-ig, tanúsítja“. (Üj Magyar Múzeum, 1857. 508. 1.) Érthető tehát, hogy a „Magyar Költészet Története“ mint középkori énekről beszél Bartalis négy soráról: „ilyen a Szent István jobb kezéhez szóló s Nürnbergben 1484-ben kinyomatott régi magyar ének, melyet Bartalis Antal látott, s mely, első szakáról Ítélve, ugyanaz, mit a magyar nép Szent István ünnepén Budán mind máig énekel“ (II. kiad. 97. 1.)