VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1914
Horváth Cyrill: Három "középkori" versezet
(vö. et conculcabis leonem et draconem.) Stb Látni való, ezek a betoldások a néber zsoltár szövegének modern, theologiai magyarázatai. Az olvasónak megmondják, mi az a „kemenseghes Ighe“, amelytől Isten a hív embert megmentette: „Therwynnek Retteghese“. Az Isten igazsága, a veritas Dei: Jézus Krisztus, az ,,eg’ Igassag“; a „timor nocturnus“ nem az a félelem, amelyet a közönséges ember érez éjnek idején, hanem a „hytetlen Retteghesse; a „Dely erdegh“: a Vakság; a mérges kígyótól, a baziliskustól azért nem fél a hív ember, mivel a törvény és a bűnök nem uralkodnak rajta: vagyis a két bestián nem valódi bestiát kelt érteni, hanem az ördögöt, kísér- tetet, amely a híveket is bűnbe, kárhozatba szeretné keverni, de hiába. Ezek a magyarázatok elég világosan beszélnek. A betoldott szólások egytől-egyig a protestantizmus ismert jelszavai, az, amit az átdolgozó az eredetihez hozzáad, a zsoltárnak egész sajátságos felfogása — merőben protestáns természetű. A „hív“ embert Isten megmentette a „törvénynek rettegésétől“, tehát nem kell félnie se titkos kísértettől, se vakságtól, se ördögtől, se pokoltól, mert a törvény és a bűn nem uralkodnak rajta. Más szóval: a hív ember szüntelen bátorságban, nyugalomban él; nem kell rettegnie, hogy bármiféle alkalom is bűnre csábítja és kárhozatba dönti, mivel, aki Istenben bízik és az ő egy igazságában, a Krisztusban, arra nézve nincs törvény, melynek áthágásától rettegnie kellene, s nem lévén törvény, nincs bűn sem, amely poklot és kárhozatot vonna maga után. Ez a gondolkodás teljességgel a Luther, Calvin és általában a reformátorok gondolkodása (vö. Pázmány, Kalauz, III. könyv, 7. rész, 6. bizonyság, 7. f.) s merőben ellenkezik a régi egyház tanításával. A katholikus vaílás szerint az embernek igen is szüntelenül gondot kell, hogy okozzon a „keménséges ige“, az a rettegés, melyet a versezet „hitetlen“- nek mond; szakadatlanul félnünk kell a kísértéstől és a bűntől, melynek vége: kárhozat; és a hívő számára egyáltalán nem létezik az a föltétien biztonság, hogy megmenekült a pokoltól s az örök haláltól. (Vö. Pázmány, id. m. XII. k. 3. r. 3. f. n. 2.) Más szóval: a KeszthelyiC verses zsoltárát csakis protestáns ember írhatta. Az átdolgozásban találkozik ugyan egy-két sor, jelesül a 8. vszak : Talpad alat meg Nyomodod az orozlant az erdeghet: ees az Sarkant az nag Halait az Poklot az kárhozatot.
