VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1914
Horváth Cyrill: Három "középkori" versezet
De Maga Te szemeydwel ot Meg latod ees meg esmered bog 3 az isten az Bunekerth Bunes embert Meg Búntethi (vö. verum tarnen oculis tuis considerabis et retributionem peccatorum videbis). mely első pillanatra katholikus szelleműnek mutatkozik, de ezt a látszatot könnyű eloszlatni. A protestantizmus szerint a hívekre nézve nincsen törvény, tehát nincsen bűn s így a híveknek a bűn büntetésétől sem kell tartaniok; de ez a szerencsés állapot csupán a hívőknek kiváltsága és nem terjed ki a hitetlenekre, a ki nem választottakra. Luther írja: „Fortiores sunt cogitationes malae piorum, quam impiorum ; non tarnen polluunt, non damnant: illos verő polluunt et damnant. Cur hoc? nonne utrobique idem peccatum ? Vere idem peccatum: séd pii antidotum habent, illi non habent. Ideo pii in majori impetu ejus non peccant, cum illi peccant in minori“ A hívek nem vétkezhetnek, mondja Calvin ; „nem mintha a törvény nem tanítaná, intené és ösztökélné őket is szüntelen a jóra; hanem mivel lelkiismeretűkben Isten trónja előtt, őket nem terheli.“ A hitetlenek azonban más megítélés alá esnek; ők nincsenek a törvénysértések következményei alól felszabadítva és gonoszságaik nem kerülik el Isten büntetését. A KeszthelyiC verses zsoltára tehát bátran beszélhet a bűnös embereknek bűneikért való megbüntetéséről, anélkül, hogy e miatt katholikus eredetűnek kellene tartani. Ellenkezőleg, ez a dicséret egyike a legjellemzőbb protestáns „zsoltár‘‘-oknak és a protestáns dogmatikus felfogásnak egészen pontos megnyilatkozása, melyet, mint Szilády észrevette, már verselése miatt sem kellett volna a középkori emlékek közé sorozni, hanem a Szegedy Gergelyek és Huszár Gálok idejébe, melynek nemcsak szellemét, hanem technikáját is szembeszökő módon tükrözteti. Horváth Cyrill.
