VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1913

dr. Thienemann Tivadar: A szent-galleni Margit-legenda

4

ban a szentéletű tössi apácák „legendáidhoz csatlakozik, valószínűen nem Elsbet Stagel, hanem egyik dömés rendtársnője írta, de az előttünk ismeretlen szerző az árpádházi királyleány életében is ugyanazt a fokozatos egyesülést látja a mennyei jegyessel, mint Elsbet Stagel a tössi nővérek misztikus áhítatában; a középkori misztikának félreismerhetetlen bélyege rajta van a Ráskai Leától másolt Margit-legendán is.1)

Hogyan került a magyar legenda ily idegenszerű környezetbe, hiszen Magyarország és Svájc között az érintkezés csak a XV. század végén vált élénkebbé.2) A közvetítés ez esetben az utolsó árpádházi sarjadéknak Svájcba költözésekor történt: Erzsébet, III. Endre király leánya 1310-ben a tössi kolostorba vonult s ott halt meg 1338. május 6-án; lelkiatyja s gyóntatója a misztikus tanok hirdetője, Suso volt. Ugyanakkor Erzsébetnek mostoha anyja, habsburgi Ágnes, a tössi kolostortól nem messze, a königs- feldi dömés zárdában élte le özvegységét s királyi javaival nemcsak az általa alapított königsfeldi klastromot, hanem a szegényebb tössi kolostort is megajándékozta.3) Erzsébet hercegasszony életét szintén leírta egy tössi dömés apáca* az ő önsanyargatásokban eltelt élete s habsburgi Ágnes kelthették fel a svájci döméseknél az érdeklődést IV. Béla királynak a domonkos-rendbe lépett leánya iránt is.

Hogyan viszonylik a svájci Margit-legenda a későbbi korban írott magyar nyelvű „Szent Margit életé“-hez? Tudva van,4) hogy a magyar Margit-legendának törzsállománya Joannes Vercellensis latin nyelvű legendájából való fordítás, de forrásúi szolgált a magyar szövegnek a szentté avatás tanúvallomásainak jegyzőkönyve, Garinus és Ranzanus latinúl írt Margit-legendája is. Joannes Vercellensis latin legendája nem maradt fenn; mi azt csak egy Jorg Valder nevű domonkos-szerzetes német fordításán

V) Suso piagyar irodalmi követéséről v. ö. Vargha Damján: Seuse Amand Henrik a magyar kódexirodalomban. Bpest, 1910. Kimutatása szerint a Margit-legenda hatással volt Susonak Stageltől írt életrajzára; 16—17. lk.

2) E kulturérintkezés német okmányait kiadta: A. Ph. von Segesser: Die Beziehungen der Schweizer zu Matthias Corvinus, König von Ungarn in den Jahren Í476—1A90. Lupern 1860.

3) V. ö. Pór Antal: Habsburgi Ágnes és Erzsébet hercegasszony, az Árpádház utolsó sarja. Kath. Szemle II., 1888. 214—243., 461—499. lk.

4) V. 5. Horváth Cyrill: Joannes Vercellensis és a magyar Margit- legenda (Értek, a nyelv- és széptud. köréből) 1908. — A Margit-legenda forrásai, Budapest 1908.