VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1911
Berkes Imre
6 tanácsához helyettesítéseért folyamodott. Az illetékes tényezők figyelme Berkes Imrére irányult. így kerül 1903. szeptemberében a VIII. kér. községi főreáliskola élére, egyelőre mint ideiglenes, 1905. március 2-től kezdve mint véglegesen megválasztott igazgató. Élete ettől fogva a VIII. kér. községi főreáliskola körében folyt tovább. Csaknem nyolc teljes éven át irányította az intézet ügyeit nagy igyekezettel s ritka rátermettséggel. Komoly, rómaias férfiasság, bölcs mérséklet és mindennek gondos meglatolása, szeretet és szinte végletekig menő pontosság a kötelességek teljesítésében — jellemezte leginkább működését, melynek mély hatása meglátszik az iskola életén. A VIII. kér. községi főreáliskola, mint a legutóbbi főig. értekezleten illetékes és hivatalos megállapítást nyert, a fővárosnak ma is egyik legjobban fegyelmezett nevelőintézete. Azonban Berkes Imre nemcsak saját iskolájának volt hűséges gondviselője. A közművelődés, a közművelődésnek munkásai az isKolán kívül is számíthattak buzgóságára. Esztendők hosszú során át (1898—1908.) rendes tagja volt a VIII. kér. 1. sz. iskolaszéknek, sőt 1902. végéig jegyzője is egyszersmind. A „Magyar Tanítók Országos Takarék- és Hitelszövetkezetéiben mint a felügyelő bizottság elnöke tevékenykedett (1903—1905). A székesfővárosi főreál- és felső kereskedelmi iskolák tanártestületét a székesfővárosi közoktatási bizottságban három lusztrumon át képviselte. Azonban legkiválóbb érdemeit az iskolán kívül mégis mint a VIII. kér. közjótékonysági egyesület munkásotthon- és népkönyvtárszakosztályának igazgatója (1896—1905.) aratta. A csöndben, de fölötte áldásosán működő munkás-otthonnak és gazdag népkönyvtárnak megalkotása és felvirágoztatása úgyszólván összeforrott a Berkes névvel s magában is maradandó emléke nemesen érző lelkének és fáradhatatlan tevékenységének. 1911. augusztus 28-án, a magyar tanügy 41 évi hűséges szolgálata után, távozott főreáliskolai székéből. Tanítványainak, tanártársainak osztatlan hálája és szeretete kisérte a nemesen megérdemelt nyugalomba és az' intézet tanári kara mindjárt alakuló értekezletén egyhangúlag elhatározta, hogy arcképét az intézet számára megfesteti. A művészi képet, Balló Ede alkotását, június 6-án iskolai ünnepély keretében lepleztük le. Az ifjúság ezen az ünnepen búcsúzott el volt vezérétől s érzését a következő költemény tolmácsolta: Most, mikor gályád békés révbe tér meg, Lebírva annyi fárasztó tusát: Elfogódottan hadd lépünk elébed, Hogy általnyújtsuk hálánk cyprusát, Hadd mondjunk Isten hozzád-ot Tenéked Szeretted néped, mi: az ifjúság, S előtted most — katonás búcsúzéra — Hajoljon meg a hála lobogója!
