VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1911

Berkes Imre

7

Volt katonáid most szemedbe nézünk:

Mind a jól ismert, meghitt ifjú arcok.

Isten megáldjon, búcsúzó vezérünk,

Te megharcoltad a szent és nagy harcot —

Életed képe dús ajándék nékünk,

Hol tán haboznánk, te jó példát adsz ott A csüggedőknek, hogy sohse felejtsék:

Áldás a munka, szent a kötelesség.

Erős voltál, mert erős volt a — lelked,

És hittel jártad a rögös utat,

Szentnek vallottad az örök nagy elvet,

Hogy: „példás legyen, ki példát mutat,“ —

S egy volt csupán jutalma érdemednek:

Emelt homlokon büszke öntudat,

Mely elkísér most derűs pihenődre:

Jól végzett munka nem megy veszendőbe.

Ha belőlünk majd munkás nemzedék lesz,

Rád is száll vissza az áldás, a hála:

Fáklyád fényénél ezer apró mécses Gyúlt nem lohadó tűzű tiszta lángra;

S a magyar ifjú méltó lesz nevéhez:

Olyan a nép, aminő — ifjúsága,

S az ifjúság — e gyúrható anyag —

Tanítóinak alkotása csak.

Ez alkotásból te kivetted részed,

S tudjuk: jutalmul ez neked elég —

Munkás kéz nyoma el sohsem enyészhet:

Örökkön él, dicséri mesterét.

Ifjú szivünkkel hódolunk tenéked,

Kik búcsúzóra gyűltünk itt eléd;

Hálánkat hogy’ fejezhetnők ki szebben? —

Tarts meg hát, kérünk, te is a szívedben!

Ez a búcsú azonban nem jelenti, hogy Berkes Imre megszűnt a VIII. kér. főreáliskoláé lenni. Volt tanítványai, tanártársai és utódja rajta lesznek, hogy megőrizzék szellemét s nemes hagyományait; de azt is kérik, hogy barátságát és tapasztalatainak kincseit, jó tanácsait, ezután se tagadja meg tőlük.