Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
8 gyermekük osztályzatát emelni, vagy tűrhetővé tenni: öntudatlanul is borzasztó dolgot cselekszenek maguk ellen, mert határozottan gyermekük kárára dolgoznak, akit pedig talán mindennél jobban szeretnek. Nem tudják felfogni, vagy elfeledik, hogy az ilyen ártatlannak tetsző apró csalások a gyermek későbbi fejlődésében, egész egyéniségében és jellemében rettentően megboszulják magukat és a szülők sok keserves könnyének és sóhajtásának lesznek okozói! Kétségtelen, hogy az iskolai nevelésben és oktatásban mutatkozó sok sikertelenségnek egyik legfőbb oka abban rejlik, hogy a szülők nagy társadalma — sokszor nem is a maga hibájából — nem látja elég tisztán a nevelési kiinduló pontot és a célt. Sokan minden bajt csak az iskola rovására akarnak írni s nem is gondolják meg, hogy az iskola a nevelési tényezők között aránylag nagyon szerény helyet foglal el és az iskolánál sokkal hatalmasabb nevelő a család és a társaság. Ha ezzel minden szülő tisztában volna, akkor minden szülő sokkal lelkiismeretesebben végezné feladatát a családban s így mindjárt sikeresebb volna az iskola munkája és lassanként más szint öltene a társadalom képe is. Talán nem szükéges itt hosszasabban fejtegetnem, hogy miért oly rendkívül nagy a család nevelői befolyása a gyermek egész egyéniségének, gondolkozásmódjának fejlődésére. Hiszen eltekintve attól, hogy a gyermek egész fejlődő ifjú életének legnagyobb részét a családban tölti el, ott kapja az első testi ápolást, ott melengeti őt ösztönszerű vonzódása, ott kapja legmélyebb s leg- marandandóbb benyomásait azoktól, akikhez a szeretet, bizalom, megszokás láncai fűzik, a személyes példa ereje — ezernyi apró értelmi és akarati, általában lelki megnyilatkozásában — ott van legnagyobb hatással reá az apa, az anya, a testvérek, nagyszülők, rokonok, jóbarátok, cselédek stb. részéről. Jó lesz, ha minden szülő komolyan gondolkozik arról, hogy az ilyenféle kijelentések: „Majd felneveli gyermekemet az élet, — megtanítja az élet nagy iskolája, mindenre — most elég, ha keresztül csörtet az iskolákon s megszerzi a bizonyítványait“: a leghaszontalanabb és legveszedelmesebb frázisok egyike, amely amellett, hogy rendkívül felületes, legtöbbször csak takaróul akar szolgálni a könnyelműbb szülők mulasztásaira — és alapjában véve hazugság. Mert nekünk szülőknek és nevelőknek nagy, felelősségteljes szerepünk van abban, hogy felnevelt gyermekeink milyen szemmel nézik s milyennek látják az életet, tehát hogy
