Református fögimnázium, Budapest, 1912

I. Tanulmányok

54

arcú, tiszta, dolgos és független, kálvinista nép ez. A németek úgy hívják: der herzige Winkel, a kedves szöglet, mert a nagynémet álom ezt az országot szánta a reménybeli Pangermania északnyugati csücskének. Remegnek is a szőke óriás karmaitól. Minden erődítményük a német határra rúg s be vannak rendezkedve arra, hogy német támadás esetén a tengerparti gátak felszakításával az egész országot víz alá merítsék. Ennyire nem akarják a germán testvériséget. Még Rákosi Victorra is haragszanak a Sebestyén Jenő fordításában megjelent „Elnémult harangok“ egy kifejezéséért, mely szerint a „holland nyelvet megkapjuk, ha a német nyelvnek kitekerjük a nyakát.“ Vagyis hogy a holland nyelv a németnek változata, dialektusa lenne. Hohó! Fennhangon tiltakoznak minden elmélet ellen, mely nyelvük eredetiségét kétségbe meri vonni.

Utrechtben meglátogattam a magyar bernhardinus diákokat, kiknek révén nemcsak holland családi körbe, hanem egy kaszinóba is bejutottam.

Az amsterdami országos múzeum nagyszerű Rembrandt-kin- csei miatt nyomult mélyen az emlékezetembe. Különösen az „Éjjeli őrjárat“ (Nachtwache) fekete-fényes alakjai felejthetetlenek. A belépőt érzéki káprázat fogja el egy pillanatra ez előtt a nagyterjedelmű vászon előtt, hogy eleven embercsoport útjába került, mely szembe jő vele s a termen akar keresztülvonulni. A Rembrandt arcképek gyűjteménye — egész teremre való — szintén érdekes látványosság. Komoly, fekete ruhás és fehér csipkegalléros, holland urak ezek valamennyien, arcukon ünnepélyesség, jólét és értelem vonásaival. Női fej általában kevés került ki a Rembrandt ecsetje alól, de hogy is illenének a hollandi mester éjszakás színvilágába ők: a nők, a szivárvány földi testvérei és versenytársai! Asszonyt, angyalt festeni csak Murilló tudott. Da Vinciék női: madonnák, delnők, félistenek, félférfiak, Murillóéi rózsás húsú gyermekes pillangók: némberek. Egész férfiasságot csak Rembrandt adott, kinek Sámsonjában több erő és több dráma feszül, mint a Cinquecento egész galériájában !

Hágában a békepalota meg a hollandusok szépséges, fiatal királynője érdekelt. Sajnos, ez utóbbit nem pillanthattam meg, pedig félóráig elácsorogtam az utcaházak sorába beékelt, egyemeletes, csöpp királyi lak előtt. A felséges asszony otthon tartózkodását két rendőr meg egy katonai őrszem sétája jelezte. Vele van — súgja nekem a rendőr — a kis Juliánná trónörökös is. Ez a kis