Református fögimnázium, Budapest, 1912

I. Tanulmányok

53

volt. Meleg, bizalmas sorokkal üdvözöltem annak idején az Adriát, írván:

Kék Adria, korállok ringatója,

Végetlenséged jól ismerem én.

Sokszor merengek testvéred, a róna Aranykalászos, méla tengerén.

Látóhatárod fodros fátyolát A délibáb lengette már nekem S hajóid tülke, mint a rónaság Kolompzűgása, búg át lelkemen.

Azt hittem én, hogy végtelen világod Szörnyekkel népes, romboló, setét,

Hogy háborgó kebledről visszahányod A rögbarázdák félénk gyermekét.

S jó Quarnero, te úgy rám mosolyogtál,

Vándor hajómat úgy megringatod,

Bűvölt szivemnek mintha dalt csobognál:

Rég vártalak, szeress, tied vagyok.

Katona volnék. Mégis ezerszer jobban szeretem az életet a halálnál, a békét a háborúnál. A horvát és dalmát csatatereken azonban, ha a magyar tengert bántanák, vagy terjeszkedésünk elé emelnének gátat, mint egy bősz tigris tudnék elvérzeni.

Az Északi-tenger vize más, mint az Adriáé. Nem olyan színes ; komorabb, tíz méteres apály-dagállyal játszadozó. Idejövetelemkor pláne katasztrális hold nagyságú jégtáblák sátoroztak a felületén. Az egyórás utat miatta 3 óra alatt tette meg a hajónk. Nemcsak zökkent, de reccsent is nagyokat olyankor, mikor egy- egy útjába került jégtáblát acélorrával üvegcserepekké zúzott. Két hónappal ezután olvastam a Titanic szerencsétlenségét s gondoltam el, hogy mi akkor Ostfriesland vizén — Istent kisértettünk. Este tüneményes látványt nyújtanak a forgó fényszóró világító tornyok. Különösen azt szerettem nézni, amelyik mérföldekre bent van a tengerben. Ezek a zátonyjelző lámpások azért tetszettek nekem, mert tudtam, hogy bennük egy magányosan élő toronyőr lakik, akit a felesége vagy elöljárója kéthetenként látogat meg egyszer. Örök kár, hogy ezekbe a tornyokba az állam nem poétákat ültet, kik értően kihallgatnák és közölnék velünk a mélység és magasság beszélgetését, mit a tenger a reáboruló s benne tükröződő égboltozattal folytat . . .

A kis Hollandiának mindössze öt napot szenteltem, ám ez elég volt arra, hogy fenntartás nélkül szivembe fogadjam. Piros