Református fögimnázium, Budapest, 1912

I. Tanulmányok

12

nem pótolja semmi ezen a világon, sem a családban, sem az iskolában. A némelyektől a tekintélytartásra irányuló „három lépés távolság“-féle elv minden körülmények között alapjában elhibázott, téves felfogás, és igazi eredményre sohasem vezet. Más eszköze s más módja van a tekintély megszerzésének és megtartásának.

II. A munkás életre való nevelésben sok nagyjelentőségű tényező működik közre.

Első jelentőségű a család hatása. Ha az apa és anya a személyes példa erejével mindent elkövet, hogy házában a munka feltétlen, állandó becsülés, sőt tisztelet tárgya legyen mindenki részéről, aki ott van, s mindenki részére, aki dolgozik, akkor a család már nagy erővel rendelkezik. Milyen jól ki lehet használni a gyermekeknél — fiúknál és leányoknál egyaránt — az ők természetes, velük született szolgálatkészségüket apró, gyermeki kötelességek, figyelmességek elvégzésének reájuk való bízással. Ezt minden gyermek szívesen teszi slassankéntfokról-fokra halad, nemcsak a munka megbecsülésében, hanem magában a munkakészségben is, biztos tudatára jön annak is, hogy a cselédek vagy általában alárendeltjeink nem azért vannak, hogy helyettünk mindent elvégezzenek, hanem azért, hogy munkatársaink legyenek. A munkától teljesen visszatartott, mindig kiszolgált s elkényeztetett gyermek sorsa igen könnyen egész életében képzelt méltatlanságok és szenvedések eltűrése s ebből fakadó keserűség lesz.

A család mellett igen jelentős a távolabbi környezet (rokonok, barátok, ismerősök stb.), de mindenekelőtt az iskola hatása.

Az iskolának egyik legfőbb s legszebb feladata épen az, hogy neveltjeit céltudatosan és terv szerint szoktassa és vezesse rá a munkára. Jól tudjuk, hogy itt is, épen úgy, mint a családban, az első és elengedhetetlen kellék a személyes jó példa, azaz a tantestület minden egyes tagjának megalkuvást nem ismerő pontossága és lelkiismeretessége a kötelességek teljesítésében. Az otthoni és iskolai rend kérdése tulajdonképen egy kérdés, annyira összekapcsolódnak. Itt mindannyian első munkások vagyunk csak, apák is, nevelők is, nem pedig revizorok. Az otthoni házirend s az iskolai Rendtartások csak irányokat mutatnak s kereteket adnak, de személyes példa nélkül munkaszerető, kötelesség- teljesítő embereket nem nevelnek.

A társadalom nagy nevelő hatásáról s a munkás életre való nevelésben mutatkozó erejéről talán felesleges is bővebben szólani. Az bizonyos, hogy ifjúvá serdült gyermekeinkkel, mihelyt arra