Református fögimnázium, Budapest, 1911

I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló

10

Emellett látni a művészet alkotásait, a múzeumok kincseit, az egyes országok csudás tájait, idegen népek életmódját, szokásait. Határtalan kíváncsisággal indultam el, s mint a legtöbb utazó, hoztam haza magammal egypár meg nem valósult reményt is, egy csomó töredókmunkát is, de azért talán egy-két tervet mégis sikerült beváltanom. Berlinben ért az első csalódás. Én azt reméltem, hogy ha jár is egy-két formasággal a dolog, mégis a Vallás és Közokt. ügyi Miniszter Úr ajánló levelével egy-két nap alatt megengedik, hogy a középiskolákban az órákra bejárhassak. De az ajánlólevél nem ért semmit. A konzulátus útján kellett hosszas és kellemetlen utánjárással engedélyt kapnom a porosz közokt. ügyi minisztériumtól s akkor is az illető igazgatók kijelöltek számomra néhány földrajzórát, amelynek azt hiszem az én jelenlétem miatt meglehetősen más volt a képe, mint rendesen szokott lenni.

A Friedrichs-Gyrnnasiumban és a Fnedrichs-Werderschen Oberrealschuleban látogattam órákat. Mindenekelőtt meglepett az a csend és fegyelem, amely szinte nyomasztó volt az én, magyar gyermekeknek szinte túlságos elevenségéhez szokott füleimnek. A szünetek alatt az elég tágas udvaron, mint valami taposó malomban körbejáró, halkan beszélgető 400—500 fiú látványa egy cseppet sem természetes, egy cseppet sem kellemesen ható. Két-három tanár mindig ott sétál közöttük az udvaron, de még arra sincs oka, hogy valakit meg kelljen szólítania.

Az intézetek, iskolaberendezések sem sokban különböznek a mienkétől. A tananyag beosztásában, s a tanítás módjaiban sincsenek nagy eltérések. Hiszen nem sértés, ha azt mondjuk, hogy mi meglehetősen átmásoltuk az ő gimnáziumaikat, erényeivel és hibáival együtt, s ha kevés a különbség, legalább az a vigasztalásunk, hogy másolni jól tudunk.

Nem lehet itt kiterjeszkednem tantervismertetésekre, amik úgyis különben közismertek, csak magáról a földrajz tanításáról annyit, hogy a tananyag terjedelme, elosztása meglehetősen ugyanaz lóvén, mint nálunk, a tanítás nehézségei és hiányai is csaknem teljesen ugyanazok.

Az az örökös veszedelem, hogy a földrajz puszta nevek útálatos összehalmozásává válik. Az elvégzendő anyag óriási volta egész természetesen hozza magával a végtelen felületességet és kapkodást. S ez, higyjók meg nekem, nem az illető tanár hibája! Mikor a gimn. Hl. osztályában nálunk is két