Református fögimnázium, Budapest, 1911

I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló

11

világrésznek és amellett még a fizikai és csillagászati földrajznak óriási tömegét rója elénk a tanterv heti két órában, akkor nem lehet kétséges, hogy az eredmény igen silány lesz.

Láttam újra azt a nehézséget is, amit rövid négy éves tanításom alatt én is tapasztaltam ; az idegen városnevek helyes kiejtését illetőleg. Egy alkalommal nagy gyönyörűségemre is szolgált ez a dolog, mert legalább a mi tanulóink: „Beregsom- mezőkászony“ vagy „Szentmártonkáta“ nevét is ki tudják mondani egyszeri hallás után, addig fültanuja voltam, hogy az édes, zengő, német értelmű „Vorarlberg“ névnek az egyik német tanuló ötször rugaszkodott neki, amíg ki tudta valahogy mondani.

Egyrészt a tanártól sem lehet kivánni, hogy minden európai nyelven tudja kiejteni ép csak a városok neveit; másrészt hiába is próbálna annak holmi térképek elején adott útbaigazításokkal utána betűzni. A nagy német térképek elején ott vannak a szabályok, hogy hogy ejtendők ki a magyar városnevek, de azért egy német sem tudja azokat úgy kimondani, hogy mi rögtön ráismerhessünk, s ha valaki valamelyik nép között élve, tanulta annak a nyelvét, emlékezhetik rá, hogy a városnevek kiejtését legtöbb esetben ép úgy meg kellett tanulnia, mintha egy teljesen idegen szó lett volna, nem is szólva olyan nevekről, mint Leicester, amelyet a középiskolai tankönyvek is a legtöbbször „olv. Leicseszter“ jelzéssel látnak el, pedig minden angol Lesiternek mondja.

Igen veszedelmes kínzásnak tartom magam részéről az idegen helyneveknek rossz idegenséggel való kimondatását, aminek eredménye, hogy a tanuló az illető város nevét azután se leírni, se kimondani pontosan nem tudja.

A tanítást a német tanár urak úgy vezették udvariasságból, hogy Magyarországról is szó essék, ami azután újból alkalmat adott, hogy láthassam azt, hogy mennyire felületesek, habár, mint mondtam, nem a saját hibájokból kizárólag. Arról, hogy a magyarság, mint népfaj, mily különleges faji ellentétekkel áll itten ékként a germán és szláv tömegek között, ami a németek számára elsősorban érdekes és fontos földrajzi kérdés volna, s amiről magok a tanárok jól voltak tájékozódva, a tanulóktól nem hallottam semmit, hanem arról igen, hogy I. Ferencz József mikor járt Berlinben, hogy néz ki ? s hogy Magyarország legfontosabb városa: Tokaj (sic!), hogy miről olyan híres, azt a fiú elfelejtette s hogy a Tiszának 2/3-a víz, V3-a hal, arról hallottam.