Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1921

I. A gyakorló-főgimnázium fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmával rendezett ünnepélyen mondott beszédek

5

tette a gyakorló tanárság jelentőségét. Nemes önérzet töltheti el mindazok lelkét, akiknek részük van e sikeres munkában. Mint a budapesti m kir. tanárképző-intézet elnöke, a magyar fanférfiú együttérző leikével üdvözlöm a tudós tanári kart és arra kérem, neveljen a hazának olyan nemzedéket, melynek a tudása biztos, a szíve nemes, az akarata erős, az erkölcse tiszta, a hite szilárd, az érzülete hazafias, a munkája meg becsületes, mert csak ilyen utódok támaszthatják fel a régi Magyar- országot.

Ezzel az ülést megnyitom.

2. Dr. Petz Gedeon : Az ifjúsághoz.

Visszaszállott lelkünk a múltakba, megelevenült előttünk tanárképző-intézetünk ezen gyakorló-iskolájának félszázados története, kegyelettel adóztunk alapítói emlékének és megemlékeztünk vezetőinek, jeles tanárainak és tanárjelöltjeinek munkásságáról. A letűnt mull emlékeitől megválva, ebből a vigasztalan jelenünk-bö\, amely minden magyar szívet mélységes szomorúsággal és keserű fájdalommal tölt el, hadd fordítsuk lelki szemeinket a jövendő felé, keressünk bátorító biztatást a jövő reménységében! Tihozzáíok szólok, kedves fiaim, iskolánk ifjúságához! A ti éltetek is borúsabb, mint más ifjú nemzedékeké, — velünk együtt ti is átéltétek azt, hogyan lett az egykor nagy és boldog Magyarország belső rombolók és külső ellenségek gonoszságának áldozatává, és tinektek is kijutott részetek abból a szenvedésből, amely annak nyomában járt. De nem szabad csüggednünk, nekünk sem, nektek sem, — hinnünk és remélnünk kell, hogy jobb és boldogabb idők fognak ránk virradni; bíznunk kell abban, hogy bár hazánkra most sötétfelhős éjszaka borult, a felhők fölött mégis mindig ott vannak az örökfényű csillagok és az éjszaka sötétségét előbb-utóbb mégis csak eloszlatja a hajnal hasadása s a ködös homályon áttör a ragyogó napsugár!

Ámde ezt a verőfényes jobb kort ki is kell érdemelnünk, ki kell azt küzdenünk becsületes munkával, szigorú kötelességfeljesítéssel. Teljesítsétek ti is buzgón köíelességteket, kedves fiaim, műveljétek ki elméteket, gyüjtsetek lankadatlan szorgalommal szellemi kincseket, értékes ismereteket, hogy majdan a komoly tudomány befogadására is fogékonyak legyetek.

A kitartó munkával azonban másnak is kell párosulnia: erkölcsi érzésnek. Hiszen „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs“, enélkül nincsen megújhodás, nincsen boldogulás! Most látjuk, hogy nálunk is a hanyatlásnak és összeomlásnak főoka az erkölcsi romlás volt: ezért kellett nemzetünknek oly súlyosan bűnhődnie! fizt a hanyatlott erkölcsöt tisztultabb erkölcsi felfogásnak kell felváltania. A ti szívetekben is éljen hát az isíenféleltm, az igazságszerefet, az önzetlenség, a feljebbvalók iránt való tisztelet és a hűség és hála érzete azok iránt, akik otthon a családban s itt az iskola körében a ti javatokért fáradoznak!