Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1921
I. A gyakorló-főgimnázium fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmával rendezett ünnepélyen mondott beszédek
6 Ezzel az erkölcsi érzéssel pedig benső kapcsolatban van a nemzeti érzés, a hazaszeretet, — az az érzés, amely egy nagyobb közösséget, melyet a nyelvnek, a közös történetnek és hagyományoknak kötelékei egyesítenek, még szorosabb egységgé fűz. Ez az érzés a hazáért való önzetlen munkálkodást jelenti, — jelenti a közösségért való lemondó önfeláldozást, jelenti a múltnak szeretetét és a közös eszmények tiszteletét. Hogy az erkölcsi érzület és a nemzeti érzés valóban szoros kapcsolatban vannak, azt épp ezekben az időkben tapasztalhattuk: láttuk, hogy amikor az egyik gyöngül és elhal, a másik is elsenyved. És látjuk azt is, hogy az erkölcsi és a nemzeti érzésnek ez az együttjáró hanyatlása mily végzetessé válhatik hajdan hatalmas világbirodalmakra is és hogy sülyedésükeí és pusztulásukat okozhatja! Valóban, most érezzük igazán, hogy a haza nem üres fogalom, amint azt a nemzetköziség álbölcsei el akarták velünk hitetni, — érezzük, hogy az reális valóság s hogy a haza szenvedése mindnyájunk szenvedése, a haza boldogulása mindnyájunk boldogsága! Ennek a porbasujtoít magyar hazánknak javáért kell munkálkodnotok tinektek is, kedves fiaim, buzgón, lázasan, minden erőtök megfeszítésével! Az újjáépítésből tinektek is ki kell vennetek részeteket — és a nemes haragnak s a szégyennek pírja égjen arcotokon mindaddig, míg ez a haza megalázva, leíiporva, megcsonkítva gyötrődik! Amint a költő mondja: „Romokba ezredév munkája dőlt, A szent romot kezünk építse újra, Henyén ne lásson senkit ez a föld! .. Élő hit edzze már a gyermeket, Tegye szívét lánggá, karját acéllá, — S főikéi a nap megint a hegy megett!“ (VARGHA GYULA : Ébresztő.) Igen, kedves fiaim, küzdjetek e hazáért a szellem fegyvereivel, — de küzdjetek ha kell, ifjú karotokat megacélozva, más fegyverrel is! Akkor — hisszük — meg fogja nektek adni a Gondviselés, hogy megérjétek azt, amiben mi most még félig aggódva bizakodunk: meg fogjátok érni Magyarország feltámadását! Adja Isten, hogy úgy legyen ! 3. Oberle Károly igazgató záróbeszéde. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! A gyakorló-főgimnázium rendeltetése, hogy középiskolai tanárjelöltek gyakorlati kiképzésében vezető szerepet jáíszék. Egy félszázadon át ezt a feladatát úgy teljesítette, hogy a jelöltekkel megismertette az egyes tantárgyak iskolai kezelésének helyes és tökéletes módját; a nevelés- tudomány fejlődésével pedig lépést tartva, megtanította a jelölteket az iskolai élet okos irányítására. Ez jól volt így egy félszázadon át — amíg volt egy boldog ország: szép Nagymagyarország.
