Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1921
I. A gyakorló-főgimnázium fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmával rendezett ünnepélyen mondott beszédek
4 Az állami szempontok az 1777-iki Ratio Educationis-ban testesülnek meg. Ezóta a kaíholikus iskolák eszerint igazodnak, mígnem 1806-ban a második Ratio Educationis lesz irányítójuk. Az önkény- uralom idején 1850-ben az „Entwurf“-ot írják elő, amely — leszámítva a nemzeti szempontokat — sok helyes gondolatot vitt be hazai közoktatásügyünkbe. így talált bennünket az 1867-iki kiegyezés. Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter az egész közoktatásügy átszervezésére gondolt. Figyelme mindjárt a tanárképzésre is ráirányult. Ő nagyon jól tudta, hogy a tudományegyetem feladata a tudomány művelése. Éppen azért a bölcsészettudományi kar nem állhat kizárólag a tanárképzés szolgálatában. Ezért állította fel már 1870-ben a budapesti tudomány- egyetem bölcsészettudományi kara mellett a tanárképzőt. Ennek kiegészítőjeként meg Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter 1872 május 16-án, tehát éppen ma 50 esztendeje, elrendelte Budapesten a gyakorló-főgimnázium létrehozását. A tanárképző-intézet fennállása óta a mai napig, a szerzett tapasztalatok és okulások alapján, nagy átalakuláson ment keresztül és ma is új szervezés előtt áll. A tanárképzőnek kettős a feladata. Egyrészről meg kell adnia a tanárjelölteknek saját szaktárgyukban a megfelelő szaktudást. Másrészről meg kell tanítania a tanárjelölteket arra, hogy jól tudjanak tanítani. A szakbeli tudományos ismeretek egy részét megkapja a jelölt a bölcsészettudományi kar előadásain. De ezenkívül ott vannak a íanárképző-iníézeti előadások és gyakorlatok, melyeket egyetemi tanárok és jeles középiskolai tanférfiak a tanárképző megbízása alapján tartanak. A tanítás mesterségére azonban a tanárjelöltet a gyakorló-iskola tanítja meg. Természetesen a tanárjelölt az egyetemi és tanárképzői előadásokon előbb már megszerezte a filozófiai és paeda- gógiai tudományos ismereteket, amelyeknek birtokában kecsegtethet csak a gyakorlati paedagogia a kívánatos sikerrel. A gyakorló-főgimnáziumnak tehát a tanárkodás szempontjából olyan szerepe van mint az orvosi képzésnél a klinikának és a természettudományoknál a laboratóriumnak. Szóval a gyakorló-főgimnázium a nevelést és oktatást a gyakorlatban mutatja be s e munkába fokozatosan a tanárjelöltet is belevonja. S épen ebben van az érdeme. Mert a régi tanrendszerek pontosan és okszerűen elmondották ugyan, hogy mit és hogyan kell tanítani és miként kell fegyelmezni: de mindezt elmulasztották a valóságban igazolni. Ily nagy jelentőségű munkát végzett ötven éven át a most jubileumot ülő budapesti íanárképző-iníézeti gyakorló-főgimnázium. Megtanította a tanárjelölteket, hogy miként tanítsák és neveljék az ifjúságot. A gyakorló-főgimnázium megalapozásában Bartal Antal igazgatóé és Kármán Móré a főérdem. Velük és utánuk a jeles tudósok és tanférfiak egész sora osztozik a babérokon, melyeket ma a hála és kegyelet fűz homlokuk köré. Az első évben két, majd négy, 1907 óta meg nyolc osztályú gyakorló-főgimnázium ma már egy darab művelődéstörténet, melyet érdemes megszívlelni. Mint új intézménynek, sok előítélettel kellett megküzdeni : de lépésről-lépésre kivívta a maga igazát s egyre elismertebbé
