Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1917

Dr. Geréb József: Dr. Vértesy Dezső

Bl VÉRTESY DEZSŐ

1881—1917.

Bövid négy évig dolgozott csupán velünk hirtelen és váratlanul elhunyt tanártársunk, de mi másfél évtized óta számítottuk hiveink közé. Mint huszonegyé vés ifjú lépett 1902-ben tanárjelöltjeink sorába s már mint gyakorló kandidátus oly meglepő készséget mutatott a klasszikus nyelvekben, oly buzgó odaadással indult tanári pályáján, hogy mi öregebbek már akkor láttuk benne jövendő kartársunkat.

Viruló férfikorának izzó szellemi energiája és lázas munkakedve közben, 1917 július 12-én (már halála napján) érkezett hozzánk kevesekhez, kik a fővárosban voltunk, a megrendítő hír, hogy a szepesmegyei Virágvölgyben üdülést kereső barátunkat súlyos betegen hozta haza önfeláldozóan ápoló fiatal neje. De a törékeny test nem tudott ellenállni az orvul támadó kórnak, és így .vele együtt a nemes nevelő hivatás sok reményét, becses szellemi alkotások számos tervét temettük július 14-én sírjába.

Mint nevelő főleg magával szemben alkalmazott szigorú mértéket. Már a gimnáziumban és az egyetemen meglepte tanárait szorgalmával, lelkességével, a szép eszmék rajongó kultuszával. Nemcsak folyékonyan olvasta a klasszikusokat, a készséget is megszerezte, hogy azokat latinul vagy görögül fejtegesse és magyarázza. Magasba törő szelleme nem érte be azzal, hogy itthon, könyvek közt kutassa át európai és vele együtt magyar műveltségünk alapjait. Mint fiatal tanár a nyári szünidőben sem pihent és felkereste a két klasszikus nép hazáját. Nem törődött a rekkenő hőséggel és ott sétált a Tiberis partja mellett, majd más évben az athéni akropolisz és az Hissos környékén járt, hogy leikébe fogadja örök birtokul szellemi kultúránk őstalajának varázslatos képeit. Mint komoly gondolkodó nem közvetlenséggel, derült leereszkedéssel nyerte meg tanítványait tantárgyai számára ; inkább nagy tudása, szinte rajongó idealizmusa keltett elsősorban maga iránt, majd tárgya iránt tiszteletet és becsülést. Mélyreható és lelkiismeretes tanítása önkéntelenül magával ragadta az ifjakat.

Családjában otthonos volt a tudós és költői szellem ; tagjai közül Ő a negyedik, ki irodalmunkban jó nevet szerzett magának. Közös vonásuk az erős nemzeti érzés, a puritán életfelfogás. Tudós