Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1917
Dr. Geréb József: Dr. Vértesy Dezső
8 hajlama nem szűkkörű, speciális terület feldolgozására sarkalta, inkább széles területet szeretett bejárni. Ritka nyelvérzékkel foglalkozott a klasszikus nyelveken kivül az indus, francia, spanyol, német, angol irodalommal, sót az ó-testamentum nyelvével is. Ránk hagyományozott, finom ízlésre valló könyvtára tanúskodik róla, hogy nemcsak a filológiát és ethnografiát, hanem a filozófia nagy képviselőit is tanulmányozta. Sok folyóiratunknak volt szorgalmas munkatársa, melyekben értekezései, ismertetései, bírálatai alapos tudását és erős ítélőképességét jelezték. Meleg szeretettel azonban főleg a görög népiélek megnyilvánulásain csüngött, s ami szintén ritka jelenség : nemcsak az ókori hellén költők, hanem az újgörög nép lelki élete és népdalai is erősen foglalkoztatták. Három kis könyve, mondhatni egy érdekes trilógia, juttatta irodalmunknak becses fordításait : Theokritos költeményei (Budapest, 1904), A szerelem abcje (görög népdalok, Budapest, 1906) és Anthologia az újkori görög nép költészetéből (Budapest, 1913). Ezek alapján bízta meg az Akadémia classica-philologiai bizottsága Theokritos- nak és a többi görög bukolikusnak új fordításával. Bizonyára sejtette korai halálát, ezért dolgozott rajta lázasan s az utolsó simítás híján teljesen elkészült vele. Mert beteg testben lakozott ez a dolgozni szerető lélek. Nyúlánk, magas termete nem akart kiszélesedni s idegeit két veszedelmes jelenség őrölte : a majdnem minden délután gyötrő főfájás és az álmatlanság. Az előbbi ellen budai sétákban keresett enyhülést, az utóbbit használta fel olvasásra és munkára. Hiába figyelmeztettük egynéhánvan : cpfKast as xö aöv [livos, megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy rövidéletű lesz. Testi szenvedései és platoni tanulmányai előkészítették a korai halálra. Szerette a filozófiát, a költészetet s nem vált meg fájdalommal a testi élettől, mely neki akadályul szolgált, hogy folyton a legszebb gondolatokkal foglalkozzék. Aki, mint elhunyt kartársunk, főleg a költői alkotásokban saját lényét, önmagát pillantotta meg; kinek élete az eleven költői értékekbe beleolvadt : az csak kis részét veszti el lényének a halálban ; az tovább él mindabban, amiben saját lényét felismerte és szerette. Geréb ■József.
