Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915

Czebe Gyula: Adalékok Paraspondylos Zotikos életviszonyaihoz s a várnai csatáról szóló költeményéhez

30

miatt nyugodtan tulajdoníthatunk egyező ertelmet is s föltehetjük. hogy az első (folytatásával, a dátummal) szorosan kapcsolódik mint hozzátartozó részlet Διήγησις (γραμμένη)- hez s vele lezáródik a tulajdonképeni fölírás vagy főcím; míg a második, mint átvezető formula, a közbevetett datum után már végleg az eseményekre hívja fel a figyelmet. Azt mondtam : az első mondat a Διήγησις-hez fűződik. Igen, nem pedig a Παρασπονδυλος Ζωτικός-hoz ; a szövegben t. i. ώγέγωνε áll s ennek az ώ-ja nem vonatkozhatik személyre. Ezzel a főkérdésnél vagyunk : kell-e ezt az ώ-t δς-ra javítanunk vagy sem. Határozottan megállapíthatjuk: nem. A kézirat inter- punctiója szerint ugyanis nyilvánvalóan vonatkozó névmás; ebben az esetben pedig a γέγονε (= történt) állítmány mellett semmi más, mint δ. A hagyományhoz való ezen ragaszkodással a kólón (melyet egyelőre Pecz szerint fogok görögül is írni és fordítani) helyes formát és értelmet nyer: δ γέγονε γάρ έν τόπψ Βάρνας μηνδς νοεορίου ιγ’ ήμερα τετράδη, azaz : «ami tudniillik történt Várna helyén november hó 13.-án, szerda napján«. Az előző kolonnái összefüggés nem egészen finom stilisztikai szempontból, az már igaz ; jó görögségben t. i. ilyesmit így kaptunk volna: Διήγησις . . . ών γέγονε . . azaz egy kifogástalan attractiót vagy legalább toö δ (vagy ő u)-t; Zotikostól azonban sok volna ilyesmit várni, egy írótól, aki közvetlenül ez előtt követi el azt a pongyola appositio-szerkesztést is: παρ’ έμοο φιλοσόφου, ΓΙαρασπονδυλδς Ζωτικός, . . ,1 A kérdéses cím tehát, egyelőre az eddigi kiát; «született» = γεννήθηκε—έγεννη^η. A γε'γονε—γεγοναν használata Para- spondylosnál minden bizonnyal az igen elterjedt γεγονός participiumra megy vissza, melynek jelentéséből (= esemény) önként folyik a «történt, történtek» jelentés erre a két hajlított alakra.

1 Ezt a két szerkesztésmódot szükségesnek tartom egy-egy hasonlóval megvilágítani. Az utóbbit W. Wagner Trois poémes . . . c. id. műve 1. 1.-ról a Διήγησις του Άχιλλέως 19. és 20. sora közötti részből : . . .του Άχιλλέως, του . . . 3αυμασιωτάτου, — ανδρειωμένος, φρόνιμος, ευγενικός παντοίως, δ Μυρμιδόνων βασιλεύς και της Έφ^ίας δεστότης —, μεγάλου Άχιλλέως. Hasonló az anonym Belisar-költemény 316. s. : τον με'γαν Βελιοάριον, Χριστιανών ή δόξα, W. Wagner Carmina gneca . . . c. id. műve 314. 1. Egy fokkal értelmesebb az Emm. Georgillas-féle Belisar- költ. 2—4. sk. : ίτλ της βασιλείας δέ μεγάλου βασιλέως, | —Ιουστινιανός έλέγετο