Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Geréb József: Kármán Mór emlékezete
14 író valamely erkölcsi eszmét fejtegetett, korollariumként ily közmondásokkal is megvilágítsuk. így ezek a lírai költemény hatásával lesznek a lélekre, és nem fitogtatás végett fogják alkalmazni. Csakhogy (fejtegette Kármán tovább) habent sua fata — proverbia; némelykor az ilyen fatum az illető közmondásra nézve igazán végzetessé válik és teljesen kiforgatja eredeti jelentéséből, íme két példa a nevelés köréből. «Non scholae, sed vitae discimus.» Ezt rendszerint úgy magyarázzák, hogy az iskola elpártolt az élettől, nem veszi figyelembe a gyakorlati hasznosságot. Pedig ez Seneca mondása.* Nála a vita nem gyakorlati pályát, hanem erkölcsi életet jelent. Mikor ő az iskolát bírálja, azt mondja, hogy oly dolgokat tanítanak benne, melyeknek az erkölcsi életre nincsen fontosságuk, melyek az életnek igazi kérdéseit nem érintik, mert azok a tanulmányok nem vezetnek az igazi lelki megnyugváshoz, a boldogsághoz. Ha tehát ezt a mondást úgy ismertetjük, amint most szokás használni, akkor téves felfogással visszük bele a gyermek leikébe ; igazi értelme szerint kell tehát tárgyalni. Herbart ép ellenkezőleg mondta a dolgot ; szerinte helyes, ha non vitae, sed scholee discimus, mert ő schola alatt erkölcsi szempontokat értett. Pedig a gondolat ugyanaz, s így ugyanazt az álláspontot ő csak máskép fejezi ki. A másik közmondás : «mens sana in corpore sano». Locke pedagógiai munkájának ezt a bevezető jelmondatát felkapták a tornatanárok s azt mondták, hogy beteg testben nem lehet egészséges lélek. Csakhogy akkor nem volna szabad a beteg gyermekeket tanítani. Viszont elmeorvosok azt mondták, hogy a világ minden nagy embere elmebeteg volt. Az emberi történet másra törekszik, mint hogy mindnyájan erős és fajfenntartásra szolgáló egyének legyünk. Abban a nagy történeti feladatban azok is segítenek, akik testileg szenvednek. A szellemi munkában mindenki rongálja a testet, mely útjában áll a szellemi munkának. Juvenalisnál így van ez a mondás** : «Oran* L. Sen. Epist. 106. ** Sat. 10. 356.
