Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Geréb József: Kármán Mór emlékezete
13 hogy filológusokhoz beszélt, a tárgyalás alaphangjaként megszólaltatta a nagy filológusnak és nagy iskolaszervezőnek, Wolf Frigyes Ágostnak három tanácsát. Az első : «Légy okos» (Habe Geist), vagyis legyenek sokoldalú szakismereteid, érts a gondolkodás művészetéhez, de a legalaposabb légy abban, ami az ember és tudós alap- műveltségéhez tartozik. A másik tanács : «Fejleszd ki magadban a művészetet, hogy a magad szellemét másokkal közvetítsed.» A harmadik pedig : «Viseltessél okos szeretettel szaktárgyad iránt, de viseltessél igaz szeretettel tanítványod iránt is, s ha a két szeretet közt kollizió támadna, az elsőség tanítványodat illesse», vagyis úgy intézd eljárásodat, hogy az ifjú nevelésében kárt ne tégy. A maga részéről még egy negyedik tanácsot adott : «Légy bátor!» Vagyis jogunkban van, hogy az európai nagy közösségben magyar iskola-ügyet teremtsünk. Nemcsak azt kell nézni, mit tettek vagy tesznek mások, hanem a mai tudomány és a mai belátás segítségével a magunk módján kell a tanítás anyagát, módját meghatározni s hozzá az eszközöket megteremteni. A nagy európai közösségben minden nemzet minden téren más nemzetek nyomdokain emelkedett; nemcsak az iskola- ügy terén, hanem a gazdasági és politikai életben, irodalmában is mindegyik tanult a másiktól, de végre kikerült ebből az iskolából és volt bátorsága maga is lenni valami. Előadásaiban a nyelvkincs tanításáról, a nyelvtan- tanításról és az irodalmi olvasmányokról szólott, mindenütt feltüntetve a szükséges kapcsolatot a magyar és latin tanítás között. Mindenütt voltak elmemozdító megjegyzései, amelyek közül csak egyet akarok említeni. A nyelvkincs tanításánál szóba kerültek a közmondások. Ezeket sok tanár a nyelvtan kedvéért ismerteti meg a fiúkkal, pedig azok az iskolának tárgyi és nem formális feladatai közé tartoznak. Közmondások ismertetésével a gyermeket a nép erkölcsi szellemébe akarjuk bevezetni. Ilyen szempontból készített gyűjteményre van tehát szükségünk, hogy adandó alkalommal, midőn a tárgyalt