Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915

Geréb József: Kármán Mór emlékezete

sajátságos alkudozó, korával egyet nem értő, abszolút kormánynak korcs alkotása. Ez ránk maradt úgy, amint akkor valamiképen itt sajátságos körülmények közt kialakult, mint valaminek az alja, olyas valaminek, amit ekként e hazában senki sem kívánt. Ott a maga hazájában már egyetlen egy intézkedése sem áll fenn annak a régibb osztrák egyetemi szervezetnek, Magyarországon pedig megkövültén megvan.» Tényekkel világította meg tételeit, majd ezt az ostorozó hangot felváltotta egy gyönyörű szervezetnek a bemutatása, amilyennek ő képzel egy modern magyar egyetemet, mely tanuló ifjaival mindvégig törődik, munkásságát vezeti, tudományt ápol és tudós nemzedéket fejleszt. Nagyon szeretett volna vitát indítani és előadására az összes professzorokat meghívta, de az elnökön kívül csak egy jelent meg, Thán Károly, ki ép akkor szintén szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Nagy figyelemmel hallgatta végig az előadást, de azután szótlanul távozott. Annál szívesebben fogadta az előadás kéziratát az éles vitákat kedvelő Gyulai Pál s folyóiratának egyik füzetében első helyen nyomatta ki.

Sokkal harmonikusabb, de ép oly lelkes hangot ütött meg Kármán 1907 júliusában a szünidei tanári kurzuson, melynek vezetésére őt és engem kért fel a közoktatási kormány középiskolai ügyosztálya. A latin nyelvi tanítás volt kitűzve tárgyul, s a munkát úgy osztottuk meg, hogy az elméleti kérdéseket ő fejtegette, viszont én mutattam be az alsófokú latin tanítás technikáját. Természetesen magam is ott ültem előadásain kartársaim között és gyönyörködtem nemcsak gondolatai gazdagságában, hanem arcában is. Tíz év óta ismét volt alkalma figyelmes tanárok előtt theoretikumokat tartani. Mintha egy művész tíz év óta nem juthatott volna hangszeréhez s ime most kedvére való dallamokat varázsolhatott belőle ki, oly otthonosan és jól érezte magát ebben a feladatában. Nagy apparátussal készült e kurzusra, tanulságos kis könyvtárt állított össze a kartársak számára külföldi tankönyvekből, s minden órájának volt bizonyos ünnepi mozzanata. Mindjárt az elején, mint