Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914
Szíjártó Miklós: Szabó Péter
54 mazása algebrai egyenletek redukciójára» című doktori értekezése már tudományos becsű, önálló mathematikai gondolkozásra valló dolgozat. Párisból hazatérve, 1895 szeptember havában kapott első tanári alkalmazást a Kolozsvár városi polgári fiúiskolánál. A komoly élethivatásos munka megkezdésével egyidejűleg megalapította saját tűzhelyét. A mint a maga lábára állott, a természet rendjének engedve, megindult lélekkel elhagyta a szülői házat s követte szíve sugallatát, 1895 október 12-én nőül vette Czirner Laura úrnőt Nagyenyedről, aki férjét mindvégig gyengéd szeretettel vette körül s aki férje munkásságát nemcsak becsülni tudta, hanem aziránt mindig igaz érdeklődéssel viseltetett. Szabó Péternek a kolozsvári polgári iskolánál való működése csak igen rövid időre, mindössze négy hónapra terjedt, mert a vallás- és közokt. miniszter 1895 november 21-én, 1896 január 1-től kezdődőleg a budapesti állami felsőbb leányiskolához nevezte ki tanárnak. Ennél az intézetnél eltöltött négy és fél év alatt Szabó Péter pedagógus egyénisége már teljesen kibontakozott. Methodikus tanításával kiváló sikert ért el s szelíd leikéből fakadó szeretetteljes bánásmódjával elnyerte tanítványainak ragaszkodását. A «Nemzeti Nőnevelés» 1900 évfolyamában megjelent Szuppán Vilmos című megemlékezésében pedig — melyben igazgatójának, Szuppán Vilmosnak, 25 évi működését és a felsőbb leányiskola berendezésere vonatkozó tervezetét méltatja — pedagógiai éleslátása és bírálóképessége mellett írói tehetségének is tamijeiét adta. Szabó Péter, bár jól érezte magát a leányiskolában, abban a légkörben, mely jól illett az ő szelíd lelkületűhez, mégis örömmel vette a vallás- és közokt. minisztériumnak 1900 július 26-án kelt rendeletét, mely őt 1900 szept. 1-től kezdve a budapesti tanárképzőintézeti főgimnáziumhoz nevezte ki rendes tanárrá, a dr. Beke Manó egyetemi tanárrá való kinevezése folytán megüresedett mathematikai tanszékre, mert ezután már nemcsak követője, de egyszersmind hathatós terjesztője is lehetett azoknak az eszméknek, melyek tanítói pályájának kezdetén annyira megragadták és áthatották pedagógus hajlamú lelkét. Szabó Péter 1900 szeptember 1-től a haláláig terjedő 14 teljes éven át intézetünknél működött, mint a jeles előd méltó
