Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Szíjártó Miklós: Szabó Péter

Dr. SZABÓ PÉTER

meghalt 1914 szeptember 24-én.

A kitört világháború hullámai nem kerülték el a mi iskolánkat sem. Tanári testületünk több tagja hadbavonult, iskolai épületünket, egy héttel munkánk megkezdése után, a katonaság vette használatba. Kedves otthonunkból kiszorulva, idegenben, csonka testülettel kezdtük meg az 1914/15. tanévet, hazafias kötelességünknek tartva, hogy az itthonmaradt kartársak lássák el a hadbavonultak munkáját is.

Alig fogtunk pihent erővel, de a háború izgalmaitól kétségkívül többé-kevésbbé zaklatott lelkiállapottal, a rendkívüli körülmények között amúgy is több erőkifejtést kívánó munkához, amidőn mélyen megrendítő, súlyos csapás érte intézetünket. A kérlelhetlen halál elragadta körünkből egyik közszeretetben és köztiszteletben álló, kiváló kartársunkat. Dr. Szabó Péter, a sokoldalú, mély tudású, finom lelkületű tanár, néhány napi betegeskedése után, szeptember 24-én, java férfikorában, munkabírásának delelőjón váratlanul elhunyt. Veszteségünk any- nyival is nagyobb, mert Szabó Péter nemcsak tanár, de minden ízében tökéletes pedagógus volt. Igaz örömét lelte a tanításban, bámulatos türelemmel tanított és fegyelmezett, határtalanul szerette a tanulóifjúságot. A háború kitörése mélyen megrendítette hazaszeretettől és kötelességérzettől áthatott szelíd lelkét. Mint szolgálaton kívüli viszonyban álló m. kir. tartalékos honvédhadnagyot bántotta honmaradása. Otthonában egyre azon tépelődött, hogy e nagy időkben elhagyva békés munkakörét, ő is a harctéren szolgálja hazáját. Közöttünk pedig többször aggoA m. kir. t. int. értesítője.

4