Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914
Császár Elemér: Badics Ferenc
48 védték, vérzettek a hazáért, a mi kis világunkra, iskolánkra is rászakadt a megpróbáltatás. Kisszerű, sőt liazafiatlan eljárás volna, ha panaszra nyitnék ajkunkat s a magunk apró bajait hánytorgatnók akkor, midőn nemzetünk sorsa forog kockán, midőn a köz eddig nem is képzelt nagyságú áldozatokat hozott az emberiség nyugalmáért, mindannyiunk üdvéért. Nyugodt öntudattal mondhatjuk, iskolánk szinte nem is érzi a maga sok kis kellemetlenségét: mindannyiunk lelke annyira el van telve a történeti idők szellemével és hangulatával, pillantásunk annyira a nemzet nagy érdekei felé irányul, hogy magunkkal nem foglalkozunk. Bármilyen fárasztó, idegölő volt az a munka, melyet igazgatónk különösen a nagy háború első hónapjaiban végzett, midőn az éjét is a naphoz kellett toldania, hogy a tanítás zavartalan menetét biztosítani tudja: méltatlan volna hozzá, ha érdemül tudnók be, hogy megállta helyét a reá bízott nehéz hivatásban. Yajha, mire napvilágot látnak ezek a sorok, melyeket diadalmas előnyomulásunk napjaiban írtam, Badics Ferenc úgy tekinthetne vissza igazgatásának utolsó öt hónapjára, mint valami nehéz álomra, vajha fegyvereink hőn óhajtott győzelme hallatlanná, észrevétlenné tenné ezt a szerény megemlékezést, melyben őt egykori munkatársai nevében részesítettem. Császár Elemér.
