Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914
Császár Elemér: Badics Ferenc
42 1900. május 16-án tartott előkészítő értekezlet megvitatván a módozatokat, Badics elkészítette az alapszabályokat, s mikor azok nagy késéssel 1903-ban megerősítést nyertek, az év május 16-fin megalakult a Gyakorló-főgimnáziumi egyesület, melynek ügyvezető elnöke természetesen intézetünk igazgatója s az egyesület megteremtője lett. A fiatal egyesület, bár szűkre szabott keretei és anyagi eszközeinek elégtelensége könnyen megbéníthatták volna működését, Badics Ferenc határozott vezetése alatt nemcsak eredeti rendeltetésének felelt meg, hanem iparkodott az egyesülésben rejlő erőt — tagjainak, főként Waldapfel Jánosnak önzetlen munkássága támogatásával — a magyar kultúra szolgálatára fordítani. Közgyűléseit közérdekű tudományos vagy pedagógiai fölolvasásokkal, ünnepi előadásokkal élénkítette, s folyóiratot inditott meg, melynek hasábjain nem egyszer tudományos irodalmunkban is számottevő tanulmányok jelentek meg. Még jelentősebb, sőt az intézet életében korszakalkotó volt a másik két, egymással kapcsolatos változás. Iskolánk, noha a maga szolid, semmi cifrasággal nem hivalkodó épülete egyike fővárosunk régibb tanintézetei között a legkényelmesebbeknek, hosszú időn át egy és más tekintetben messze elmaradt még a vidéki intézetek mögött is: nem volt saját tornaterme, fizikai szertára nem volt méltó a benne folyó tanításhoz, s a szolgák lakása — egyedül álló jelenség fővárosi iskolánál — sou- terrainben volt elhelyezve. Ezeknek az állapotoknak visszásságát régen érezte és fájlalta a tanári testület, de orvoslásukra nem nyílt mód, noha Badics rögtön hivatalának elfoglalása után s azóta hat éven keresztül minden évben emlékiratban kérte legalább a tornacsarnok s egy pár nélkülözhetetlen helyiség fölépítését, s az 1905. és 1906. költségvetés gondoskodott is a költségek fedezéséről. Mikor azonban abban a kitüntetésben részesült intézetünk, hogy Apponyi Albert gróf, mint közoktatásügyi miniszter, 1906. okt. 3-án meglátogatta, igazgatónk bemutatva a fogyatékos helyiségeket s élénk színekkel ecsetelve a hiányokat meg azok káros következményeit, megnyerte miniszterünk ígéretét, hogy az intézet kibővítéséről azonnal intézkedik. S valóban még az év telén megindultak a tervező munkálatok: elhatároztatott, hogy az intézet épülete, a mellette fekvő üres
