Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914
Császár Elemér: Badics Ferenc
35 Ezt a komolyságot és céltudatosságot érvényesítette iskolánk vezetésében befelé és kifelé egyaránt. Befelé elsősorban a tanári értekezletek irányításában nyilvánult. A tanári értekezletek iskolánkban nemcsak nagyobb számban tartatnak, mint másutt, hanem jelentőségük is jóval nagyobb. A tanárjelöltek gyakorlati képzése érdekében jóformán hetenként tartunk egy- egy nyilvános iskolai leckeórát — a közszólás próbatanításoknak nevezi: ritkábban a vezető-tanárok közül, de rendszerint egyógy tanárjelölt, az egész tanári testület, sokszor még vendégek jelenlétében is bemutatja valamelyik osztály tanulóival egy rendes iskolai óra lefolyását, s a két nappal később tartott értekezleten megbeszéljük az előadás tanulságait. Ez a megbeszélés nem szorítkozik a tanítás megítélésére, hanem a tárgyalás közben fölmerülő elvi kérdések kapcsán majd mindig elméleti irányt vesz, a tanítás anyagának, módszereinek és technikájának fejtegetéséig és megállapításáig emelkedik. Nem is ismeretközlés formája, hanem vitatkozás: a vezető-tanárok és tanárjelöltek nem mint tanárok és hallgatók állanak szemben, hanem mint ugyanannak a munkakörnek nagyobb és kisebb tapasztalatai munkásai. A sokszor órákra kinyúló s a pedagógia rengetegének messzebb eső ösvényeire is elkalandozó vitatkozásoknak vezetése annál biztosabb tekintetet, annál nagyobb ügyességet s tapintatot követel, mert a véleményszabadsága és a bírálat joga nincs korlátozva. Igazgatónk higgadtsága, gyoi’S átfogó képessége, erős akarata, mellyel a maga és mások lelkén uralkodni tudott, a vitatkozásokat mindig meg tudta tartani a kellő tudományos színvonalon s az illő hőfokon, nem engedte, hogy el- sekélyedjék vagy szenvedelmessé váljék : egy-egy megjegyzésével visszaterelte a helyes irányba, tompította az akaratlanul kiélezett fordulatot, tovább zökkentette, ha megfenekleni készült. Igazi elemében mégis akkor volt, mikor a tárgy mindenfelől meg lévén vitatva, a vita elpihent, s reá mint elnökre hárult a kötelesség, hogy az eredmények leszűrésével biztosítsa, maradandóvá tegye az értekezlet munkáját. Minden részletre kiterjedő figyelme, nagy emlékező tehetsége és összefoglaló képessége, szabatos kifejező módja a messze és szerte elkalandozó fejtegetésekből ki tudta szedni a legértékesebb megállapításokat 3*
