Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Császár Elemér: Badics Ferenc

34

tetése az, hogy a tapasztalatok hiányában országos érvénnyel még fel nem ruházható, de elvileg megokolható intézkedésekre nézve kísérleteket tegyen és tétessen», mégis féltő gonddal ápolja az intézet régi, nemes tradícióit, s amennyire hajlik részletekben az újításra, annyira ragaszkodik szellemben a meglévőhöz, a múlt értékes hagyományaihoz. így Badics Ferenc nem abban kereste a dicsőséget, hogy az intézetet a maga képére formálja, hanem hogy egyéniségét a fennálló keretek között, iskolánk szellemében érvényesítse, s tanító és nevelő munkánkban, methodikában és didaktikában, külsőségekben és elvi kérdésekben egyaránt inkább megtartani, mint megváltoztatni törekedett az eddigi hagyományokat.

Érthető, hogy ily körülmények között, ilyen törekvései jutalmául csakhamar megszerezte munkatársai bizalmát, s mihamarabb kialakult a közvélemény, hogy Badics Ferencben intézetünk olyan vezetőt nyert, aki minden tekintetben rátermett erre a díszes, de nehéz állásra. Valóban Badics nemcsak azokkal az adományokkal rendelkezett, melyek minden igazgató és hivatalfő nélkülözhetetlen kellékei, hanem megvoltak egyéniségében azok a sajátos képességek is, melyeket a gyakorló iskola vezetése megkövetelt. Föntebb már céloztam e követelményeki-e, most egy-két szóval, Badics Ferencre vonatkoztatva, kifejtem.

Badics Ferencnek már a külső föllépése elárulta, hogy vezető szerepre van híva. Magas, erős termet, egyenes testtartás, nyugodt, biztos modor, mellyel érzelmein uralkodni tudott. A hivatalos érintkezésben figyelmes és korrekt, de kedélyének melegét csak akkor engedte kiáradni magából, ha családja körében — Trefort-utcai otthonában és fonyódi villájában -—vagy az iskolán kívül találkoztunk vele. Itt bizalmas közvetetlenség- gel tárta föl bensejét, szerette a tréfát, az érintkezésnek köny- nyed, fesztelen módját, az iskola falai között azonban nem feledkezett meg arról, hogy hivatásunk a munka, s úgy volt meggyőződve, hogy munkánk annál eredményesebb, mennél komolyabban látja el mindenki a neki kiszabott munkakört. 0 maga járt elől jó példával. Kora reggeltől késő délig szinte ki nem mozdult az igazgatói irodából, s akárhányszor nyitottunk be hozzá,* ha nem volt hivatalos vendége, mindig tollal kezében, íróasztalánál találtuk.