Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Császár Elemér: Badics Ferenc

33

foglalás alkalmával is, hogy mindenki érezte: nem a szokásos, szinte kötelező udvariassági tény az, amit a föllebbvaló gyakorol, hanem igaz szívből fakadó együttérzés, baráti vagy atyai jóindulat.

Ez az együttérzés nem szorítkozott Badicsnál az érzelmek körére, hanem átterjedt gyakorlati térre is: megragadott minden alkalmat, hogy támogassa híveit, főként a gyakorló-tanárokat, akik pályájuk kezdetén legjobban reászorulnak a segítő kézre. Tanítványaink legnagyobb része olyan kedvező körülmények között él, hogy itt ritkábban nyílt alkalma jóindulatát tettre váltani, tanártársaival szemben pedig ha sokszor is, de a tanári állás sajátszerű természete miatt inkább csak kisebb jelentőségű ügyekben érvényesíthette. Minden tanári testület, ha méltán viseli e nevet, alapjában véve egy kis köztársaság, s az igazgató inkább primus inter pares, mint igazi ura a közösségnek. Hatalmát nem annyira pozitív, mint negativ irányban fejtheti ki, inkább megnehezítheti, mint megkönnyítheti munkatársai helyzetét. Kellőleg meg nem becsülhető tulajdonsága volt Badics Ferencnek, hogy ezzel a hatalmával sohasem élt: engedte, hogy mindenki szabadon fejthesse ki egyéniségét, nem állított működésük elé korlátokat, nem terelte meg nem felelő irányba. Sőt amennyiben módjában állt, iparkodott megelőzni tanárai gondolatát, s munkakörüket úgy osztotta be, hogy mindannyian meg legyenek elégedve, jól érezzék magukat a rájuk bízott szerepben.

Másfelől az új igazgató nagy készséggel alkalmazkodott az új viszonyokhoz, melyek közé kinevezése állította. A gyakorló iskola munkája ugyan nem volt előtte ismeretlen — 1880-tól 188:2-ig két esztendőt töltött mint gyakorló tanárjelölt intézetünkben — mégis az időközben eltelt másfél évtized alatt sok minden megváltozott, s különösen a tanári kar alakult át, úgy hogy egykori vezető tanárai közül egyedül Staub Móriccal találkozott újra. De Badics fölismerte iskolánk egyik sajátos vonását, az erős konzervativizmust. Bár a Gyakorló-főgimnázium, mint afféle pedagogiumi laboratórium, sem a múltban, sem a jelenben nem köti magát a tanterv betűjéhez, s tág teret enged a pedagógiai újításoknak, sőt amint az 1901 febr. 19-én kelt 11,428. sz. miniszteri rendelet hangoztatja, «egyik fontos rendelA m. kir. t. int. értesítője.

3