Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Császár Elemér: Badics Ferenc

30

magasabb rendű cél megvalósítására: iskolánk igazi hivatása az egyetemet elvégzett tanárjelölteknek bevezetése a tanári munkába. Hogy ezt sokan — még az iskolánk iránt érdeklődő szülők közül is — nem tudják vagy nem veszik észre, az nem baj, ellenkezőleg: annak bizonyítéka, hogy minden igyekezetünkkel törekszünk a két célt harmóniába hozni, s a tanárjelöltek kiképzése nem jár az ifjúság tanításának kárával. De épen ez a sajátos hivatásunk próbálja meg igazán a vezetőnk erejét. Nemcsak foglalkoznia kell a tanárjelöltekkel, foglalkoztatnia és irányítani ezeket az ifjú, hivatásuk küszöbén álló tanárokat, hanem velük a tanári személyzet 60—70 tagból álló testületté emelkedik, s ennek a kis hadseregnek szellemi ellátása, a hetenként tartott értekezleteknek s az ott gyakran széles mederben folyó tudományos vagy gyakorlati vitáknak vezetése egészen az igazgató dolga, sokszor igen nehéz kötelessége.

Ez a munkakör várt Badics Ferencre, mikor őfelsége a Gyakorló-főgimnázium élére állította. Hivatalát 1898 július 9-én vette át, épen nem kedvező körülmények között. Előde, Yolf György, nem mindennapi ember volt. Elsőrangú tudós elme, az Akadémia rendes tagja, a magyar nyelvtudománynak egyik vezető egyénisége és büszkesége, amellett a megtestesült szívjóság. Csatázó temperamentum a tudományos életben, végtelenül szelíd, engedékeny és türelmes az iskolában és magánéletben. Kitűnő pedagógus, de a formaságok s az adminisztráció apró-cseprő fogásai iránt nem sok az érzéke: amilyen szigorú akribeiával járt el tudományos vizsgálódásaiban és a régi magyar nyelvemlékek kiadásában, ép olyan távol állott tőle az ügyvezetés terén a pedantéria. Az intézet szellemi vezetése, amelyben osztozott vele hű munkatársa, a gyakorló iskola megteremtője és lelke, Kármán Mór, mintaszerű volt, s nem ütközött meg senki azon, hogy Yolf György a lényeget többre becsülte a formánál, a belső rendet a külsőnél.

Az utódnak meg kellett küzdenie az előd szellemével, azzal a bölcseséggel, tapintattal és szeretetreméltósággal, melyről még ma is, majd két évtized múltán, beszédes emlékek élnek az iskola egykori tanárai, jelöltjei és tanulói körében, másfelől a közvélemény megvárta tőle, hogy mintaszerűvé tegye a külső rendet is. Badics Ferenc világos pillantásával rögtön