Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Pruzsinszky János: Vér és vas éve 1914-1915

14

illetékről szóló törvényjavaslat fölötti vita. La séance se continue, mintha legjobb rendjén volna a dolog.

Július 10-én már teljesen bizonyos, bogy a merénylet tervét Belgrad ban szuggerálták lelkiismeretlen emberek, és hogy a szerb fővárosban szerelték fel gyilkoló eszközökkel és pénzzel a gaz cinkosokat; a nevek már ismeretesek. A csalfának bizonyult szerb kormány körjegyzéket intéz a nagyhatalmaknál levő követeihez, melyben kijelenti, hogy úg}^ a hivatalos, mint nem hivatalos Szerbia elítéli a szerajevói merényletet. Egyébként pedig a már megszokott módon kifogásokhoz nyúl és ravaszúl kertel.

A viszonyok állandóan feszültek, de még nincsen akut válság. Kétségtelen, hogy a messzire elágazó összeesküvés csak egy része a nagyszerb agitációnak, melyet hivatalosan tagadnak, melyet azonban a szerb kormány minden erejével támogat. Most «Európa politikai kultúrája hallatja szavát Bécsben.» Hallatszik rá a visszhang, hogy Németországnak rendületlenül kell szövetségese mellett állnia. Kialakul a vélemény, hogy udvarias, de határozott formában kell Szerbiát rábírni, hogy «tettekkel, még pedig gyors és erélyes tettekkel kell bebizonyít tania hajlandóságának komolyságát arra nézve, hogy a féktelen izgatást beszünteti, s hogy békében óhajt-e élni Ausztria-Magyarországgal, vagy nem.» Újra felhangzik a magyar nemzet tanácsházában a szó, melyre az egész világ figyel, hogy a kormány teljes energiával, de teljes nyugodtsággal fog eljárni, miután a bűnrészesség már 18 egyénre rábizonyult és a kézi gránátok Belgrádból, illetőleg Kragujevácból indultak romboló útjukra. Habár még ekkor a békét nem fenyegeti veszedelem s maga az egész kettős monarchia a béke álláspontján van, mégis már nagyon súlyos és bonyolult volt e pillanat,