Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Pruzsinszky János: Vér és vas éve 1914-1915

15

melyben már izgalom, ideges nyugtalanság mutatkozik Európa politikai firmamentumán. A bűnszerzők méltó megbüntetésére nézve a kettős monarchia diplomáciája ki akarja meríteni minden békés eszközét s nyugalommal és hidegvérrel helyezkedik a várakozás álláspontjára.

A világtörténelem legnagyobb perceinek Iehelle- tét érezte a világ 1914 július 14. és 15-én. Egy nappal reá — ma persze még nem tudni mi okból — egész Európa területére terjeszkedő háború izgalmait emlegetik a nagy nyilvánosság orgánumai. Es azon a napon hangzik el illetékes ajakról — most már harmadszor — a magyar nemzet tanácsházában a hűvös energiával és klasszikus tömörséggel tett kijelentés: «A kérdés Szerbiával mindenesetre tisztázandó.» A beavatottak hangoztatják és leírják e komoly szavakat: A háború a legszomorúbb és legvégsőbb eset, melyre azonban készen kell lenni . . . s minden államnak képesnek kell lennie a háborúviselésre és a háborút mint ultima ratio-t akarnia kell. A nagy punctum saliens: a kettős monarchia tekintélye és létérdeke forgott immár végveszélyben.

Ettőlfogva már Budapest az osztrák és magyar politikának központja.

Ugyanazon a napon, július 16-án Szerbia el meri vetni a kockát és behívja 60,000 tartalékos katonáját. Látszólag aprólékos jelenség, de a lényegben már itt van a világkatasztrófa kezdete.

Egészen világos, hogy Poincaré és Asquith félhónapon át nem a béke érdekében dolgoztak az európai színpad falai mögött. Amikor július 17-én nálunk közzéteszik a merényletre vonatkozó vizsgálat eredményét, az úgynevezett művelt kultúrnépek vezetői nem borzadnak vissza a királygyilkosoktól. Poincaré toronyirányban rohan az orosz cárhoz július 20, 21-én és egy nappal reá