Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Pruzsinszky János: Vér és vas éve 1914-1915

13

a magyar miniszterelnök, hogy «nagy óvatossággal kell ily kérdésben eljárni és mindenesetre meg kell várni az eset földerítését», de annyit a maga részéről mondhat, «hogy az eljárás olyan lesz, amely a monarchia presztízsének megfelel; ha kétségtelenül beigazolódik, hogy a szerajevói merénylet szálai szerb katonai körökbe nyúlnak át, akkor az osztrák-magyar monarchia diplomáciai demarsot intéz a szerb kormányhoz.» Ilyen nagy horderejű kijelentés urbi et orbi még nem hangzott el soha a magyar képviselőházban.

Látnivaló, hogy a június 28-iki mennydörgésszerű véres eseményt jelentékeny helyekről elhangzó komorhangú mennydörgések zúgása követi. A jelszó pedig ezentúl lesz és marad: a nagyszerb propagandát a monarchia területén lehetetlenné kell tenni; egyébként nyugalom és elszántság. Elmúlik az első hét, mialatt teljes eréllyel folynak a vizsgálatok a rémes merénylet cinkosai fölött. Ámde a világ színpadán megjelenik a másik előkelő idegen. Szinte váratlanul, ködfátyolképszerűen kilép a színre az angol miniszterelnök, Asquith, mondván, hogy ő aggódik az emberiség sorsa miatt, és a nyomaték kedvéért még olyasfélét is vet a serpenyőbe, hogy «az emberek vérében gázolnak».

Ilyenféle ravasz és érzéketlenül gonosz kijelentésekről mondották később Grey és társai, hogy Anglia, jobban mondva ők, a diplomaták mindent elkövettek, hogy a háborút megakadályozzák, holott valójában csak a háború időpontja volt nekik és a király gyilkosokkal egy húron pendülő szövetségeseiknek kissé korai.

Ausztria-Magyarországban természetesen ügyet sem vetnek Poincaré fenyegető utazására, sem Asquith látszólag őszinte és becsületes aggodalmaskodására. A magyar képviselőházban ezalatt tovább foly a törvénykezési