Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Pruzsinszky János: Vér és vas éve 1914-1915

12

felbújtók céljukat sohasem fogják elérni; gondoskodni fog erről Őfelsége és nagy hazánk iránt mindvégig hű hadseregünk; hiven mindhalálig!»

A cselszövényekkel dolgozó ellenségek jól tudták, hogy az aggkorral tapasztaltság, bölcsesség, békeszeretet jár. Ők erre számítottak. Nemes- és nagylelkű királyunk első királyi kéziratában megemlékezik a borzasztó gyászesetről, hogy «a háború iszonyait hozták emberek millióira», de a maga részéről a helyesnek megismert úton népeinek javára utolsó lehelletéig ki fog tartani. «Mindennek ellenére — úgymond — a jövőnek kedvező kialakulásába vetett Reményem nem inog meg és erős a Bizodalmám, hogy mindazon megpróbáltatásokban, melyek Nekünk osztályrészül jutottak, a monarchia biztos támaszra talál a halálmegvető és rendületlen odaadással működő osztrák-magyar haderőben.» Ezek a jelentős királyi szavak 1914 július 4-én jelentek meg a nagy- nvilvánosság előtt.

Három nappal reá összeül Bécsben az első közös minisztertanács, hogy megállapodásra jusson a szera- jevói merényletre és a merénylet következtében szükséges intézkedésekre nézve. A határozat értelmében diplomáciai lépések fognak megindulni. Egyelőre semmi egyéb, mint az erősnek nyugalma és higgadtsága. Be már ugyanazon a napon megtörtént egy szembeötlő, ma már szinte feledésbe ment esemény. Megjelenik egy kis hír, hogy Franciaország elnöke: Poincaré, a párisi kamarában 400,000 frankot szavaztatott meg a maga részére egy Oroszországba, Svédországba, Dániába és Norvégiába teendő útjának költségeire.

Július 8-án már Budapest lesz az események színhelye és központja, ahol a magyar nemzet tanácsházában az összeesküvés szerbiai szálait illető kérdésre azt feleli