Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Pruzsinszky János: Vér és vas éve 1914-1915

11

és őszinte fájdalmat ébresztettek minden érző kebelben. Napokon át a meghatottság érzése nem engedte szóhoz jutni a komolyan és nyugodt eréllyel ítélő értelmet. Napról-napra nagyobbnak érezték a monarchia nemzetei a fájó bánfáimat, hogy az egész fegyveres erőnek főfelügyelője katonai kötelesség teljesítése közben véres áldozata lett gazok elvakult indulatának. És csakhamar kibontakozott a sötét tragédiának világraszóló históriai jelentősége, mert «erkölcsi földrengés» támadt a két lövés visszhangjaként, és mindenki érezte, hogy 1914 június 28. egy rettentő gyásznap, melytől talán milliók szíve fog megszakadni.

Dies irae, dies illa.

Ha érthető kíváncsisággal kutatva keressük és végre megtaláljuk a föld hátán azokat a kis forrásokat, a melyekből csermelyeknek, folyóknak felszívása után az óriási nagy folyam létrejő, úgy hasonlóképen nagyon érdekfeszítő feladat, a multévi július hónap minden egyes napjának eseményeit szemügyre venni, most egy év múlva, a mikor a rideg valóság rémes képeinek hatása alatt már szinte egészen megfeledkeztünk róluk.

Lassan-lassan látjuk, mint dagad a világháború vérfolyamává a Szerajevóban kiontott fejedelmi vér. Senki sem mondta, de mindenki érezte, hogy a véres eset borzalmait gyökeresen kell elintézni és megtorolni, hogy «hideg energiára, nem tántorodó államférfiúi elhatározásokra van szükség». Mindenki fölvetette magában azt a kérdést, vájjon mit tesz és cselekszik s hogyan érez e példátlan eset hatása alatt a kettős monarchia lovagiaslényű uralkodója, aki élő szoborként, mint hullámban a sziklagát, soha meg nem tántorodott.

Hallatszanak suttogó hangok és megjelennek a nagy nyilvánosságnak írásai: «A háttérben meghúzódó