Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1913

Szabó Péter: A negyedik nemzetközi értekezlet a mathematikai oktatásról (Páris, 1914. április 1-4)

5

professzor, intézetünknek egykor szintén tanára, aki az újabb idők reformmozgalmaiban vezető szerepet játszott.

Az általános és nemzeti érdeken kivül intézetünknek külön hivatása és ezek a személyes vonatkozásai is indítottak arra, hogy a Nagyméltóságú Minisztériumtól a párisi konferenciára való kiküldésemet kérjem. Kérésem kedvező elintézése tette lehetővé, hogy e tanulságos összejövetelen részt vehettem.

Az első nap, április 1-én csak a francia Mathematikus Társaság ülése és a reá következő ismerkedő est hozta össze az értekezletnek tagjait. Az ülésen Vessiot elnök üdvözölte a külföldi vendégeket. Fehr, az állandó bizottság titkára, felelt reá szíves szavakkal. A külföldi tagok nevében Demeczky M. professzor beszélt. Hadamard és Lebesgue két rövid előadása után ismerkedni kellett volna, ha a hangulat a Sorbonne rideg tantermében felállított buffet mellett kellően fel tudott volna melegedni.

A másnap délelőtti megnyitó ülésen Boréi Emil, az Eeole Normale aligazgatója tartott előadást e címen: «A középiskolai oktatás alkalmazkodása a tudomány haladásához.» Az előadó, kinek úgyis, mint kutató tudósnak, úgyis, mint középiskolai tankönyvek szerzőjének, jól hangzó neve van, azt a feltűnő tényt tette elmélkedés tárgyává, hogy bár a XVII. század nagy mathematikusai: Descartes, Yiéte, Newton a fizika és a technika fejlődésére oly nagy hatással voltak, középiskolai tanításunk még csak most gondol az általuk alapított új tudomány elemeinek bevezetésére. A fő okot abban találja, hogy a mathematika a legrégibb rendszerezett tudomány, amelyet hosszú századokon át csupán a formális képzés eszközének tartottak.

Ezt a különben ismert tételt egy tudós elmének szellemes megjegyzéseivel és érdekes példákkal világította meg.

Nyomatékosan mutatott reá, hogy a haladás a középfokú oktatásban csak nagyon lassú lehet. A mathematikai reform gondolata is annak a nézetnek elterjedésével érlelődött meg, hogy a mathematikát a közműveltség részének kell tekinteni.

Ez a formailag is szép előadás szolgált bevezetésül a Beke jelentéséhez.

Egy másik előadást D’Ocagne, az Eeole Polytechnique professzora, tartott: «A mathematika szerepe a műszaki tudományokban» címen. Ez pedig tartalmi kapcsolatban állott a másik főtárggyal: Stáckel professzor jelentésével. D’Ocagne előadásáról csak annyit jegyzek meg, hogy a mathematikai fizika haladásának a gyakorlati műszaki tudományra való hatását ismertette, az idevágó kutatások széleskörű ismerete alapján. Ugyanazt a nézetet bizonyította, amit nálunk néhai König Gyula vallott, hogy a mérnökök alapos elméleti kiképzése a magasabb- rendű műszaki feladatok megoldásához feltétlenül szükséges.