Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1913

Császár Elemér: Báró Eötvös József sírjánál

BÁBÓ EÖTVÖS JÓZSEF SÍRJÁNÁL

Kijöttünk, megdicsőült nagy szellem, követve Végrendeleted szavait, azokhoz a «néma hantokhoz», melyek halandó porodat takarják. Kijöttünk áldozni sírodon emlékednek ma, születésed száz éves fordulóján. Száz esztendő — egy pillantás az Örökkévaló szemében, egy örökkévalóság a maikor forgatagos, rohamos gyorsasággal élő ember előtt. Élünk a percnek, a jelennek, s éltünknél csak feledésünk gyorsabb. De Téged nem felejtett el nemzeted. Te élsz, életed, a nemzet költőjének szavaival szólva, egy éltető eszmévé finomult, emléked ma is élő valóság, szellemed közöttünk lebeg, megihlet és magával ragad. Ez az évtizedek súlya alatt meg nem roppanó emlékezet leghangosabban szóló bizonyítéka emberi nagyságodnak.

Nagy volt Eötvös József, egyike nemzetünk legnagyobbjainak. Értelmének fénye egy egész korszakot világított be, akaratának ereje az intézmények hosszú sorát keltette életre, szíve magába zárta az egész emberiséget. Költői munkái, elméjének legsajátosabb, legkifejezőbb alkotásai, visszatükrözik az emberi lélek mélységeit, s egy félezredév fájdalmas panaszai hangzanak ki belőlük. A múltról énekelt a jelennek, a jelenről a jövőnek; igazi vates volt, a szónak kettős értelmében : próféta és művész egy személyben. De ő nem erre a kettős koszorúra vágyott. A művészet megragadó játéka, mellyel olvasóit gyönyörködtette, a múltnak és jelennek jóslat erejével ható képei, melyeket eléjük varázsolt, csak eszközök voltak, hogy velük nemzete boldogságán munkáljon. Eötvös elsősorban jó ember akart lenni, az volt a törekvése, hogy minden szavát, gondolatát, tettét embertársai javának szentelje. A legszebb regény, a legragyogóbb szónoklat, a legmélyebb bölcselkedés az ő szemében a szellemnek puszta játéka, ha nem irányul egy magasab célra, az egyén, a köz, az emberiség boldogítására. Ébben a gondolatban, melyet az elméletből átvitt a gyakorlatba és ott valóra váltott, futottak össze lelki

+ Elmondatott a költő-politikus születésének száz éves fordulója alkalmából intézetünk felsőbb osztályú növendékeivel Ercsiben rendezett emlékünnepélyen. (L. alább a XIV. fejezet 7. pontja alatt.)