Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1913

Császár Elemér: Báró Eötvös József sírjánál

IB működésének szálai és fonódtak össze egységes, hatalmas, fönsé- ges világnézetté. Az egyes csak úgy lehet boldog a földön, ha önző céljairól, személyes ábrándjairól lemondva, magát a köznek szánja, ha minden erejével, akaratával és törekvésével az emberi­ség ügyét szolgálja. S mit követet el tőlünk az emberiség érdeke, mi az, ami az emberek millióit boldogítja? Nem a kincs, hír, gyönyör, az élet tovaillanó, múló értékei, hanem aminek értéke maradandó, a lelki műveltség és a humanizmus. A végtelen ten­geren bolygó vitorlásnak a sarkcsillag, a lét hullámain hányódó emberiségnek ez a vezéreszme tündöklik biztos kalauzként. Ez az egyetlen, ami a századoknak, évezredeknek egymást váltó törekvései, céljai, ideáljai között állandóan vissza-visszatéi*, ez az, ami felé ha céljától el-eltérítve, irányától el-eltaszítva, ha lassan is. de biztosan halad az emberi nem. Ennek a gondolatnak megértésére fogékonnyá, ennek a rendeltetésnek megvalósítására erőssé tenni nemzetét: volt Eötvös életcélja, s a legnemesebb, legmagasabb értelemben vett népművelés volt igazi hivatása. Ezért, népünk kiműveléséért küzdött szóval és tettel, az íróasz­tala előtt s a miniszteri székben, a költészetben és az életben egyaránt. Mint a marathoni görög harcos, aki hírül vivé Athénnek honfitársai győzelmét, holtan omolt le a város küszöbén : Eötvös lelke is szinte abban a pillanatban szállt el töi’ékeny testéből, mikor eszméi diadalt aratva lassankint megvalósultak. A teste itt pihen, a halála óta tovasuhant 43 esztendő alatt eloszolva az anyaföldbe; lelke, annyi nagy gondolat, annyi nemes érzés foganó helye, velünk van, velünk lesz, buzdítónk és bátorítónk az élet küzdelmeiben ; példája, egy tiszta tökéletességben megfu­tott életpálya, előttünk lebeg mint ideál, melyet elérni nem tudunk soha, de amely felé törni, amelyet nagy messzeségben megkö­zelíteni minden erőnkből igyekezni fogunk. Evvel a hittel, evvel az Ígérettel teszem le a budapesti gyakorló-főgimnázium nevé­ben kegyeletünk zöldellő adóját, e virágos koszorút, sírodnak megszentelt kövére. Császár Elemér.

Next

/
Thumbnails
Contents