Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1911
Néhány fizikai kísérlet az elektromosságtan köréből
30 csakis fényívvel kapcsolatban állandósíthatjuk. Ilyenkor a rövidke fényív hangzik, fel kell tehát tételeznünk, hogy a fényív méreteiben olyan rithmikus változások mennek végbe, amelyek rezgésbe hozzák a környező levegőt. Amidőn az ívlámpa szénjeit széthúzzuk, az ellenállás növekedése következtében F1 és elágazási pontok feszültségkülönbsége nagyobbodik, tehát a kondenzátor tovább töltődik. A töltés alatt az ívlámpán gyengébb áram megy át, mert a főáram egy része most a kondenzátorba folyik, tehát a fényív hőmérséklete csökken, maga a fényív keskenyebb, ellenállása pedig nagyobb lesz. A fényív ellenállásának növekedése fenntartja a túltöltéshez szükséges feszültségkülönbséget, az önindukcióban áramló, töltő elektromosság tehetetlensége pedig elősegíti ezt a túltöltést. Ennek befejeződése után az ívlámpán átmenő áram egyre erősödik, egyrészt mert a főáram most teljes egészében megy át az ívlámpán, másrészt mert a kondenzátor töltése is utat talál az ívlámpán át a kisüléshez. Ez az erősebb áram a fényív hőmérsékletét növeli, a fényív tehát vastagabb és egyszersmind kisebb ellenállású lesz. A kondenzátor a fényíven át nemcsak kisül, de a fényív ellenállásának kisebbedése és az önindukció közreműködése következtében ellentétes irányban újra töltődik. Ez a játék így folytatódik tovább, a kondenzátor önindukciós vezetékében csillapodás nélküli elektromos rezgés megy végbe, az ívlámpa pedig hangzik, mert a fényív hasonló ütemű változása rezgésbe hozza a levegőt. A sivító ívlámpa összeállítását, a működést illetőleg, ajaksíppal hasonlíthatjuk össze. A sípcsőben levő levegőoszlop rezgését a levegő tehetetlensége és a síp ajkán kitóduló levegőáram rezgése, a sivító ívlámpa elektromos rezgését pedig az önindukción átfolyó áram tehetetlensége és a fényív ellenállásváltozása tartja fenn. Energia szempontjából a sivító ívlámpa működése abban áll, hogy váltakozva az elektromosságnak majd helyzeti energiája alakul át mozgási energiává, majd pedig megfordítva. A sivító ívlámpának az a fizikai jelentősége, hogy egyszerű eszközökkel is könnyen állíthatunk elő igen különböző periódus- számú váltakozó áramot, amelynek tartama teljesen elegendő a váltakozó áramokkal való kísérletek és mérések végzéséhez. A következő kísérletek a váltakozó áramokra vonatkoznak és azoknak egynéhány érdekes tulajdonságát demonstrálják. 7. A transzformátor törvényének igazolása. Iktassunk a rezgési körbe 8 MF.-os kapacitást és egy önindukciós tekercset, azaz O'OOl henryt (10. ábra) és toljuk rá erre a tekercsre a sokmenetű tekercset, melynél a menetek száma közel háromszor akkora, mint az előbbinél. E két tekercs most transzformátort alkot, melynél az előbbi a primer-, az utóbbi pedig a szekundér- tekercs. Kapcsoljunk a rezgési körbe egy kődrót-ampéremétert,