Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1911
Néhány fizikai kísérlet az elektromosságtan köréből
31-egy másik ilyen mérőeszközt pedig a szekundértekereshez. Amidőn a lámpa sivít, a primértekercsben váltakozó áram halad, mely ugyanilyen áramot gerjeszt a szekundértekercsben. Az effektiv áramerősségeket lemérve, azt találjuk, hogy a primér- és szekundér tekercs áramának erőssége fordítottan arányos azok meneteinek számával. (T1:I± = m,2: mx.) Vegyünk elő ezután két hődrót-voltmétert, kapcsoljuk az egyiket a primer-, a másikat pedig a szekundértekereshez. A mérőkészülékeket leolvasva, meggyőződhetünk arról, hogy a primer- és szekundér- tekercs feszültsége egyenesen arányos azok meneteinek számával, (Ex :Ei = m1: pi£.) Ilyen módon igazoltuk a transzformátor ama egyszerű törvényeit, amelyek arra az esetre vonatkoznak, ha a tekercsek ellenállását elhanyagolhatjuk. Ha nem rendelkezünk az említett 10. ábra. mérőeszközök két-két példányával, akkor az említett méréseket egymásután végezzük. 8. Elméleti igazolása annak, hogy az 1. kísérletnél a szekundér-tekercshez kapcsolt 110 voltos izzólámpa világíthat. E célból számítsuk ki a tekercsek méreteiből, az áram erősségéből és a váltakozó áram periódusszámából a szekundértekercsben gerjesztett elektromotoros erőt. Legyenek: mx és m% a primer-, illetőleg a szekundértekercs menetszámai, r és l a primértekercs belső sugara, illetőleg hossza, Im a primértekercs áramának maximális erőssége, végre n a periódusok száma. Im erősségű áram a primértekercsben olyan mágneses teret létesít, melynek intenzitása: Tj _ 4arlmm1 l ’ tehát a primértekercs belsején átvonuló erővonalak maximális száma: N — kxlrnm1 1 kzlr-Imm1 ■ nr — l
