Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1941

tudósok, művészek már most tervezgetik. A jövő alapját min­denki ott keresi az iskolában. Lászlóból és Erzsiből lesznek a polgárok, a dolgozó tömegek, a nép, az egyház és az állam ienntartói. Lászlót és Erzsit kell minél tökéletesebb emberré nevelni, hogy tökéletes munkát tudjanak végezni. Minél tökéletesebb lesz a munka, annál inkább fejlődik értelmi, erkölcsi és gyakor­lati értéke, mely az országot naggyá, a nemzetet boldoggá és megelégedetté teszi. Ha az iskola vezetősége minél jobban érdeklődik az iskola ügyei iránt és minél többször keresi fel az iskolát és a tanítók úgy tapasztalják, hogy van érdeklődés az ő munkájuk iránt, van áldozatkészség, mellyel elő lehet mozdítani az iskola sikeres munkásságát, akkor a tanító munkássága finomul ízlés­ben, növekedik mabícióban. Odaadó tudással, fáradhatatlan buzgósággal és megkülönböztetett, finom tapasztalattal igyek­szik felkeresni László és Erzsi szüleit, hogy nekik tanácsokat osztogasson, avagy kikérje mindazokat az észrevételeket, ame­lyeket az emberformálás munkájánál a tanító igénybe vehet. Minél tökéletesebb embert akarunk nevelni, annál töké­letesebbé kell tenni az iskolát. A tudást, a lelkiismeretes munkát, odaadó szeretet csak sorsával megelégedett és való­ban képzett tanító nyújthatja. Sorsukkal megelégedett tanítók pedig annál nagyobb számban lesznek, minél megértőbb, áldozatkészebb állam és társadalom nyújtja feléjük segítő kezét. A sorsával megelégedett tanító a hatóság, a társadalom követelésével szemben igyekezni fog hivatásának minél töké­letesebben megfelelni. Mihelyt mindenütt az egész országban megértés, áldozatkészség kíséri a tanító munkáját, nemzetünk erkölcsi, értelmi és gazdasági élete olyan lendülete következik, melyre joggal építhetünk és amelyre művészi ornamentumokat rakhatunk. Iskolánk tanítói kara a jövőben is kéri a múltban hálá­san tapasztalt jóakaratot és segítést, úgy a hatóság, mint a szülők részéről. A jövőt, melynek első napja a régen óhajtott béke napján kezdődik, a tanító vállaira kétszeres munkát rak, ezért, mi is kérjük a kétszeres figyelmet és segítséget. A jövő Lászlója és Erzsikéje itt ülnek a türelmes iskola­padokban és vidáman várakozva lesik az eljövendőt. Telítve vannak tudatlan vágyódással és reménységgel s azt hiszik, hogy mindig szebbnek és eszményibbnek kell következnie az életben. A jövő Lászlója és Erzsikéje ott szunnyadnak már az édes­anyák kebelén, édes álmukat a tej és vajaskenyér, a szeretet tölti be. A jövő dúsan megkent vajaskenyerét, bőven íolydogáló tejét és a megnemesedett szeretetet kell majd nekünk elő­4

Next

/
Thumbnails
Contents