Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1937

A Deák-téri iskolának 5 évtizeden át hűséges sáfárja volt. S így a volt polgári leányiskola 50 éves fennállása úgyszólván teljesen összeesik az ő működési idejével. S midőn 1926-ban félszázados munkásság után nyugalomba vonult, akkor sem tudott teljesen elszakadni azon munkahelyétől, ahová lelkének minden szála fűzte, szívének minden dobbanása vonzotta. Aktív működése megszűnt, mert az életnek olyan határállomásához érkezett, ahonnan már jól esett pihenő lélekkel, gond nélkül visszatekinteni arra a munkamezőre, amely ifjúsága lüktető 'erejét, élete delének lelkiismeretes kötelességteljesítését látta s melyet a kezdődő alkony glóriája övezett,

íme Mikolik Kálmánnak rövid élettörténete. Az elmondott adatok csak a körülmények által kialakított életkeret, A keretnek tartalommal való megtöltése magára az élő egyéniségre vár. »Legyetek tökéletesek!« — utasít az Élet Ura. Mikolik Kálmán ezt a parancsot komolyan vette.. Újra meg újra megfürdette lelkét a tökéletesség kútforrásában, a Jézus Krisztus szeretetében, hogy minél hívebben teljesíthesse kötelességét. Látom lelki szemeimmel azt az örökké vidám és mosolygó tanítót, amint napról-napra lehajol a kicsinyekhez, majd a serdülő leányokhoz és krisztusi szeretettel vezetgeti őket a tökéletesedés felé vivő úton.

Kifogástalan volt külseje, de kifogástalan a lelke is. Egyenes gondolkodású, egyenes beszédű, becsületes és rendszerető, őszinte és fegyelmezett egyéniség. Az ő világa a szeretet, az ideális világ. Ezért férkőzött közel a gyermekekhez és serdülő leányokhoz egyaránt. Mint a polgári leányiskola tanárja, majd!' később a két iskolának igazgatója szoros kapcsot teremtett a két iskola munkásai között, ügy mondhatnám, az igazi kar- társi szeretetnek és megbecsülésnek szellemét honosította meg a Deák-téren. Mindig tanítónak érezte magát és sohasem akart több lenni, mint az egyház veteményes kertjének szerény) munkása.

Az ifjúság iránti szeretet tüze lankadatlanul égett szívé-t ben. Ez hajtja, amikor értekezéseket közöl az évvégi iskolai értesítőkben, amikor tankönyvet ír, és amikor rendezi a ta-i vaszi ifjúsági zenehangversenyeket, vagy a karácsonyi szeretet- ünnepségeket. I

Mikor a polgári leányiskola huszonöt éves jubileumát ülte, Mikolik Kálmán így ír: »Ha valaki azt a kérdést vetné feli mutassuk meg azt az eredményt, amelyet 25 éven át elértünk, azokat a sikereket, amelyek igazolják, hogy nem hiába fáradoztunk s iskolánk fenntartó hatósága nem végzett meddő munkát, amikor anyagi áldozatok árán is fenntartja intézetét — arra csupán azt válaszolhatnék, hogy a szellemi kincset nem lehet emberi mérővel mérni, arról a több ezer tanulmányait nálunk végzett leány tehetne tanúbizonyságot; egyre azonban büszkén rámutathatunk és ez az az örvendetes tény,

5