Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1937

tótul és németül beszélő szüleitől, hogy jó s derélc magyar1 legyen egész életén át.

Azzá lett s az is maradt mindvégig.

Atyja Eperjesen kántortanító volt s jóhírnevű tanítói családból származott, így a fejlődés törvényei szerint is érthető, hogy fia jó tanító volt. Hisz a lelkierőnek ugyanegy irány fele való felhasználása a tökéletességig fokozhatja az utódban a hivatás betöltéséhez szükséges rátermettséget. Különösen, amikor az utód a reászállott szellemi örökséget lázas igyekezettel gyarapítja is.

Eperjes városának történelmi emlékei, a Felvidéknek kies természeti szépségei kitörölhetetlen benyomásokkal töltötték el a gyermek és ifjú lelkét. A családi életnek tiszta, evangélikus levegőjében, már a zsenge gyermek lelke átitatódott istenfélelemmel, minden szép és jó iránti fogékonysággal. A gondos apai szeretet nyitott kaput a bámuló fiúcskának a Tudomány és a Zene országába.. Szeretettel vezette ismeret- ről-ismeretre. Tíz éves korában elküldte Debrecenbe, hogy a magyar nyelvet, elsajátítsa. Egy évi itt tartózkodás után ismét Eperjesen találjuk az algimnáziumban. Ekkor már mutatkoztak a serdülő fiúban a természet és zene iránti hajlandóságok. Vígan járta szülővárosának határát, ismerte minden zegét- zugát, vizsgálta a növényeket, tanulmányozta az állatokat, kutatta az ásványokat. Atyja útmutatása mellett nagy kedvvel gyakorolta a zongora és orgonaleckéket. Szinte tudat alatt élt már az ifjú lelkében a jövő feladatokra való felkészülés-'

Az algimnázium elvégzése után Iglóra került az ev. tanítóképzőbe. Az iglói diákélet különös varázzsal töltötte meg fogékony lelkét. Barátságban élt minden diáktársával. Kedves, vidám és közvetlen természete által közkedveltté lett s így a vidám iglói diákéletnek nem maradt távoli szemlélője, hanem éltető és mozgató tényezője volt.

Miután megszerezte a tanítói oklevelet — 1875. év okt. 1-én a budai ev. elemi iskolánál kezdte meg a tanítói- és nevelői működését. 1878-ban magánszorgalommal megszerezte a mathematikai és természettudományi szakokból a polgári iskolai tanítói oklevelet. Néhány évi sikeres működés után — 1880-ban — a pesti Ev. Egyház meghívta elemi iskolájához rendes tanítónak. Intézetét többé nem hagyta el, csak működési terét cserélte fel feljebbvalóinak bizalma folytán. 1880-ban tanszéket kapott a polgári leányiskolánál. Akkor a polgári leányiskolát az elemi iskola felső tagozatának tartották. A két iskola között szoros együttműködés volt úgy nevelési, mint oktatási téren. Közös igazgatás alatt állt a két iskola s Mikolik Kálmán, — mint a két iskolának 1912—1919-ig igazgatója — mindig szeretettel érintkezett a két tantestülettel.

4