Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1934
len és igaz bírálója a nagy Isten. Mi, kik szemlélői voltunk munkásságának, úgy érezzük, hogy nemes lelkülete, hivatás- szeretete, lelkiismeretes kötelességteljesítése által élő koszorút font homloka körül. Tegye ennek eleven zöldje nagyon kel-’ lemessó és boldoggá nyugalmi éveit. A nyugalombavonult tanítónők állásait — tekintettel a tanév előrehaladottságára — nem töltötte be képviselőtestületünk, hanem megbízta Németh Margit és Péch Piroska tanítónőket a helyettesítéssel. A fiatal tanítónők eddigi működésük, pedagógiai felkészültségük, tapintatos és szeretetteljes nevelői ténykedésük által kivívták maguknak úgy az elöljárók, mint a szülők megbecsülését; és elismerését. Egy-iegy levelet fűztek ahhoz a babérkoszorúhoz, melyet évek során iskolánk tanítótestülete működése folytán szerzett. Az 1934—35. tanévet szeptember 12-én ünnepélyes istentisztelettel nyitottuk meg. Az istentiszteleten nemcsak a 198 beírt tanuló, hanem az elöljárók és a szülők is nagyszámban vettek részt. Magócs Károly kér. lelkész igehirdetése mély benyomást tett a jelenlevőkre. Magvetés volt az Isten dicsőségére, egyházunk, iskolánk és nemzetünk javára. A tanítás szeptember 13-án vette kezdetét. Célunk ebben a tanévben is a lelkiismeretes kötelességteljesítéssel párosult szeretetteljes nevelés és oktatás volt. Minden, ténykedésünkkel arra törekedtünk, hogy nevelve oktassunk, azaz, hogy az ész. művelése mellett a lélek erkölcsi értékeit minél inkább kifejlesszük. Az erkölcsi nevelés biztos alapja és első, legerősebb eszköze a vallás. A vallásos érzés teremt fogékonyságot az: iskola növendékeinek lelkében minden jó és nemes iránt. A mai anyagias világban különféle érzések ostromolják a nevelőt és oktatót. A gyermeket az életnek kell nevelni, de nem szabad eltéveszteni az eszményi célt. Az anyagi boldogulást, a természetes élet rohanó kulturális fejlődését szolgálni, de a lélek szellemi igényeit egy szebb és eszményibb világ feló irányítani a legnagyobb problémák egyike. Mi biztosítja e zűrzavaros életmegnyilvánulások közepette az erkölcsös egyéniség kifejlődését, az eszményi cél megközelítését? Csak a nevelő és oktató egyénisége és példája. A zsinórmérték pedig nem lehet más, mint a Mesternek — az idők legnagyobb nevelőjének — örökélő szavai; »Én vagyok az út, az igazság, az élet.« A vallás és erkölcsi nevelés fokozására a rendes vallási órákon kívül szolgáltak a minden hónap elején megtartott gyermekistentiszteletek. Az ártatlan gyermeki ajkakról elhangzó gyönyörű egyházi énekeink, Magócs Károly kér. lelkész és Scholz Lajos s. lelkész átgondolt és a gyermeki lélekhez simuló igehirdetése hatásosan elősegítették a 5
