Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1932

6

Mint tollforgató ember, a tanügyi lapoknak, különösen volt tanárának, Papp Józsefnek szerkesztésében megjelenő „Evangélikus Népiskoládnak állandó munkatársa volt. Az 1905-ben kiadott tantervet alapos tanulmány tárgyává téve „Vitorlázás az új tanterv körül“ cím alatt majdnem két éven át folytatólagos cikkeivel boncolgatta azt a gyakorlati pedagógus éleslátásával. Iskolánk 1906—7., 1907—8. és 1915—16. évi értesítője is őriz az ő tollából értékes cikkeket. Kedves kis kézikönyvet is írt Mikolik Kálmánnal együtt „Földrajz az elemi iskola III. osztálya számára“ címen, mely 1914-ben jelent meg és sok éven át sikerrel használtuk iskolánkban. Rövid ideig az orsz. ev. tanítóegyesületnek elnöke is volt, mint a nagynevű Alexy Lajos ceglédi ig. tanító utódja. Míg-' nem a kegyetlen kór keresztezte minden nemes szándékát és letörte ambícióját. 1925 január 27-én helyeztük örök nyugalomra a Kerepesi temetőben a még frissen hantolt másik sír közelében. Szívbemarkoló szavakat adott a költői lélek az elköltözött tanítójától könnyezve búcsúzó kicsiny tanítványnak ajakára:

„Atyánk voltál, elnéző jó atyánk S most árvák lettünk, hogy elhagytál minket. Mondd, gondolsz-e az égbe néha ránk,

Kiket bölcs szavad jóságosán intett?

Bizony elmentél, sok kis árvát hagytál,

De mindazt a jót el nem viheted,

Amit nekünk már ajándékba adtál,

Mert nekünk adtad egész szívedet.

S mi őrizzük e szívet: dobbanása,

Magyar érzése szent tüzekkel éget,

S bennünk fakaszt új rügyet tanítása — így emelünk neked örök emléket.“

(Ifj. dr. Bókay J.)

Mindkét hü munkás sírja fölé a kartársi szeretet és a tanít- ványi hála márvány emléket állított, amelyeket 1925 szeptember 30-án a volt tanítványok s azok szüleinek részvételével avattunk fel. Áldott legyen emlékezetük!

Szüsz Lajost a IV. fiú osztályban betegsége alatt és halála után is egy ideig Broschkó Klára tanítónő helyettesítette nagy szakavatottsággal és buzgósággal, majd március 1-én Grosz János, kolozsvári ig. tanító lépett meghívás folytán örökébe, aki elődjének nyomdokait követve, a hozzáfűzött reményeket teljesen beváltotta. Az igazgatói teendők ellátását felettes hatóságunk Lahmann Györgyre bízta, aki az igazgatót már betegsége alatt is helyettesítette.

1925 szeptember 1-én a még üresedésben levő tanítói ál-