Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1932

4

hunyt anélkül, hogy szeretteihez csak egy búcsúszót szólhatott volna. Temetése március 1-én ment végbe nagy részvét mellett.

Pósch Károly Pozsonyban született 1874-ben. Tanulmányait az ottani ev. liceumban és a soproni ev. tanítóképzőintézetben végezte. Tanítóskodott Grinádon (Pozsony m.) és Pozsonyban, ahonnan 1912-ben iskolai hatóságunk meghívása folytán iskolánkba került.

Már diákkorában kitűnt a természettudományok iránti szeretetével, amely alapos és mély búvárlatokra is késztette. Ezeket mint tanító is fokozott mértékben folytatta. Boncolókéssel, nagyítóüveggel a kezében s a természet iránti szeretettel szívében járta a szántóföldet, gyümölcsöst, szőlőt, kísérleti és ipartelepeket, múzeumokat, könyvtárakat, honnan szívesen és felüdülve tért vissza a neveléstudomány virágos ösvényére, hogy kicsinyeinek leikébe sugározza át a szerzett ismereteket.

Irodalmi munkássága, mely főleg az alsóbbrendű lényekre terjedt ki, szakmunkái, a szőlő és gyümölcsfák betegségeiről s azok okozóiról készített szemléltető képei és a külföldön is használt gyűjteményei a tudományos körökben is elismerést váltottak ki.

Mint pozsonyi tanító alapította a „Pozsony és Vidéke“ című ifjúsági folyóiratot, melynek szerkesztését még mint iskolánk tanítója is egy ideig vezette, de később a felmerült nehézségek miatt kénytelen volt beszüntetni. Akkor alapította a mi ifjúságunk számára az „Iskola Urániája“ című folyóiratot, melyet a háború által előidézett nehéz időkben is fenntartott egészen haláláig. Kedvelt, szórakoztatva tanító, természettudományi alapon álló ifjúsági folyóirat volt ez, amely bizonyára sok kicsiny olvasójának leikébe oltotta bele a nagy mindenség iránti szeretetek A napilapok is elismerőleg nyilatkoztak e lapról, mint olyanról „mely szövegben és képben egyaránt kitünően szolgálja a nemes célt“. Dr. Mágócsy Dietz Sándor egyetemi tanár pedig a következő sorokkal tüntette ki: „A „Beköszöntődben kifejezett eszméit, érzelmeit teljesen osztom és mint a természet lelkes híve, lelkem melegével üdvözlöm. Egyházunk, hazánk és nemzetünk érdekében végtelenül fontosnak tartom, hogy eszméi mennél tágasabb körben, mennél több gyermek lelkében visszhangra találjanak. Őszinte melegséggel kívánom, hogy ezirányú nemes vállalkozása sikerrel járjon és így hosszú életű legyen!“

Kis olvasóinak számára nagy buzgalommal gyermek- könyvtárt létesített. „Vándormadár“ címen túrista csapatot szervezett, amellyel gyakorta bebarangolta a budai hegyek vadregényes tájait. Lapjának keretében ifjúsági előadásokat